Servet

Mihály (anyja után Reves, atyja születési helye Villanueva után Villanovanus nevet is használta), spanyol orvos és a szentháromság tagadásáról hires hittudós, szül. Tudelában (Navarra vidékén) 1511., megégettetett Genfben 1553 okt. 27. A jogot Toulouseban végezte; V. Károly kiséretében, midőn az magát császárrá koronáztatta, Németországba ment s a császár gyóntató atyjának Quintanának a szolgálatában állott. Nem sikerülvén neki Ökolampadiust, a nagy nevü baseli hittudóst a szentháromságra vonatkozó, de az egyház tanaitól eltérő nézeteinek megnyerni, 1530 körül átment Strassburgba, hol Capito és Bucer ismerősei voltak, majd 1531. világ elé bocsátotta Hangenauban De trinitatis erroribus címü művét, melyből a baseli tanács több példányt megsemmisített, Bucer pedig akként nyilatkozott róla, hogy a mű szerzője méltó volna rá, hogy beleit kiszaggassák. S. az ellene szórt vádak ellenében Dialogi de trinitate (u. o. 1532) c. művével védelmezte magát. Ezután Franciaországba tért vissza, hol leginkább Párisban (itt találkozott először Kálvinnal) és Lyonban tartózkodott, hol csillagászattal, matezissel és az orvosi tudománnyal foglalkozott és Ptolemaios-a kiadásával mint geográfus, a vérkeringésről felállított új tételével pedig mint orvos és fiziologus széles körben ismertté tette nevét. 1540. Vienneben élt; Christianismi restitutio (1553) címen kiadott munkája miatt erős összeütközésbe jött ugy a katolikus mint a protestáns egyházi hatóságokkal; Genfben Kálvin fellépése folytán 1553 aug. 13-án a tanács börtönbe vettette és miután szentháromságellenes tanainak visszavonását határozottan megtagadta, és miután a zürichi, berni, baseli és schaffhauseni egyháztanácsok is kárhoztatólag nyilatkoztak tanai felől, a genfi tanács máglyán megégettette. V. ö. Trescsel, Mich. S. und seine Vorgänger (1839); Rilliet, Relation du proces criminel intenté contre M. S. (1844); Brunnemann, M. S., eine actenmässige Darstellung des Kriminalprocesses (1865); Tollin, Das Lehrsystem S.-s (3 köt., 1876-78, magyar átdolgozásban Simén Dom., Kolozsvár 1879); u. a., Dr. Martin Luther und M. S. (1875); Melanchton und M. S. (1876); Pünjer, De doctrina M. S.-i (1875); Willis, S. u. Calvin (1876). V. ö. Révész I., Kálvin élete (1864); u. a., és Szilágyi Fer. Prog. egyh. és isk. lap, (1864).

Forrás: Pallas Nagylexikon