Sérvkötő

(bracherium, hamma), azon készülék, mely a sérvek visszatartására szolgál. Régi idő óta kétféle S. van használatban, ugymint 1. a rugalmas S. és 2. a nem rugalmas S. Az elsőknél a nyomóerőt egy szallagalaku acélrugó képviseli, melynek egyik vége a sérvkapura (l. Sérv) illik, a másik a háton támaszkodik. Az utóbbiak, melyeket francia S.-knek is neveznek, csak erős szövetből, szarvasbőrből vagy vászonból készülnek s ezeknél a nyomóerőt a szalag megfeszítése gyakorolja.

[ÁBRA] 1. ábra.

[ÁBRA] 2. ábra.

[ÁBRA] 3. ábra.

Minden S.-nek legfontosabb része az, mely a sérvkapu fölé helyezendő s ennek elzárására hivatott. Ez a pelota (1. és 3. ábra P), mely letompított szögletü háromszögalakjával bir, rendesen fémlemezből (ritkábban fakéregből) készül és bőrrel van bevonva, ugy hogy a kipárnázás által kapja meg szükséges vastagságát, illetve nagyságát. Külső felszinéhez van erősítve az acélrúgót tartalmazó és szintén bőrrel bélelt öv, mely a csípő körül fut a hátra és oly hosszu, hogy a háton harántul átér az ép oldalra s az ép oldali csípő körül előre a fantájékra s a pelota külső felszinéhez kapcsolható szabad végével. Ez övben a rúgó olyan hosszu, hogy a pelotából a kóros oldali csípő körül a hátra ér és a gerincoszlopnak ép oldali részén végződik, a sérvkapuval egyenes irányban szemközt levő helyen. Igy a rúgó ereje teljesen ki van használva s a nyomás legerélyesebb (1. és 2. ábra R). A rúgónak a csípőtájék körvonalaihoz kell simulnia, hogy a S. jól hasson és biztosan álljon. Az övnek a rúgó hátsó végén túlérő része csupán szíjból, illetve bőrből (1. és 2. ábra S) áll, melynek szabad végén több lik található s ezekkel az beleakasztható a pelota külső felszinén levő gombos szögekbe. Hogy a S. biztosan helyen maradjon a beteg minden testmozgásánál, az övhöz egy bőrből készült szár van kötve, mely lefelé ér a combok közé és hátulról előre a pelota külső felszinén lévő gombos szöghez illeszthető, ez a combszíj (1. és 2. ábra C). A pelota ugy is készíthető, hogy különféle szögletállásba hozható s itt rögzíthető. A rugalmas S. ezen leirt alakját nevezik a sebészek német S.-nek. Készülnek olyan S.-k is, melyeknél a pelotából kiinduló rugalmas öv a leirtakkal ellenkező irányban fut; áttér ugyanis a fantájékon keresztül az ép oldali csípőtájékra, innen a hátra, s a gerincoszlopnak kóros oldali részére, az öv azután tovább fut a csípőtájék körül előre és igy éri el a pelota külső felszinét. Ezeket nevezik a sebészek angol S.-nek. Bizonyos fajta sérveknél más alaku és szerkezetü S. használtatik. Kétoldali sérvnél két rugót tartalmaz az öv, ezek a gerincoszlop tájékán egy bőrhüvellyel vannak öszetartva s mindenik végén van egy pelota a két sérvkapu számára (3. ábra). Köldöksérveknél a S. széles, rugalmas szövetből álló öv vagy úszónadrágféle szabásu s ehhez van rögzítve a homoru tányérszerü pelota a köldöknyílás elzárására. A S.t a betegnek folytonosan kell viselnie, ha fenn van. Éjjelre elhagyható. Alkalmazásánál először is a sérvet vissza kell helyezni fekvés közben, azután egy kézzel befogjuk a sérvkaput s a másikkal reá illesztjük a pelotát pontosan; most a pelotát rögzítve ezen helyen, az övet körül vezetjük a csípőn s az öv végét az ép oldal felől beakasztjuk a pelota egyik gombos szögébe. Végre a combszíjat helyezzük el hátulról a combok közé s szintén a pelota egyik gombos szegébe akasztjuk. Csak ezután szabad a betegnek felállania. Ha jól van készítve a S., akkor a sérvnek nem szabad alatta előtolulnia s a beteg minden testmozgást kár nélkül bátran végezhet. L. még Sérv.

Forrás: Pallas Nagylexikon