Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Shakespere... ----

Magyar Magyar Német Német
Shakespere... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Shakespere

(Shakespeare v. Shakspeare, ejtsd: sekszpir) Vilmos, az angolok és egyszersmind a világ legnagyobb drámairója, szül. Stratfordban (az Avon mellett, Warwickshire) 1564 ápr. 23-án, megh. u. o. 1616 ápr. 23. S. családja a XIV. sz. óta Warwickban ugy látszik birtokbérléssel foglalkozott. Hogy a költő atyja S. János, aki 1551. Snitterfieldből vándorolt Stratfordba, mily foglalkozást űzött, azt nem tudni. Valószinünek látszik, hogy a különböző városi munkákon kivül, melyeket gyakran változtatott, gazdálkodással is foglalkozott. Vagyona tetemesen gyarapodott 1557., amikor nőül vette a tekintélyes családból származó Arden Máriát, akivel földbirtokot és némi pénzt kapott. Ezóta számos tiszteletbeli állást töltött be a városnál s 1568-69. Stratford high bailiffje is volt. 1538 óta számos jel arra látszik mutatni, mintha vagyoni viszonyai kedvezőtlenebbre fordultak volna. Mindazonáltal még két háza volt, amikor fia Vilmos azok egyikében világra jött. A fiu valószinüleg a stratfordi nyilvános latin iskolába járt, amelyben minden városi polgár fia ingyenes oktatásban részesült. Kétségesnek látszik azonban az, hogy az apa szűk anyagi viszonyai miatt fiát az iskolából kivenni kényszerült volna, hogy ez neki üzletében segítségére legyen. Némelyek azt állítják, hogy ügyvédi irnok volt, hivatkozván S.-nek a jogi kifejezésekben való pontos tudására. 1582. feleségül vette a sírirata szerint nálánál nyolc évvel idősebb Hathaway Annát, egy vagyonos shotterybeli (Stratford mellett) gazdálkodó leányát. Ebből a házasságból született (1538) Zsuzsána leánya, később pedig (1585) két ikergyermeke, Hamnet és Judit. Ez utóbbiak megszületése után S. elhagyta családját és Londonba ment. Ez elhatározásra a hagyomány szerint az indította, hogy félt egyik szomszédos nemes földbirtokos, Lucy Tamás boszujától, kinek parkjában S. állítólag vadorzó volt. Ehhez azonban hozzájárult a költészethez és a szinművészethez való természetes vonzódása, amelyet csak a fővárosban elégíthetett ki. Londonban valószinüleg mindjárt ahhoz a szintársulathoz csatlakozott, amely előbb Leicester gróf, majd pedig a királynő főkamarásának pártfogása alatt 1575. a blackfriarsi szinházat építette. E szinháznál néhány év alatt S. annyira kitünt szinműirói munkásságával, hogy a haldokló Greene tanusága szerint már 1592. minden vetélytársán fölülemelkedett. De már működési körén kivül is nagy hirnévnek örvendett, e mellett bizonyítanak Venus and Adonis (1593, ford. Lőrinczy Zsigmond 1878) és Lucrece (1594, ford. u. a.) c. alatt megjelet epikus-lirai költeményeinek ajánlatai, melyeket pártfogójához, Southampton grófhoz intézett. S. tevékenysége következtében szintársulata oly virágzást ért el, hogy egy második szinházban is, Globusban (melyet 1596 óta már nyári szinházul használtak) rendszeres előadásokat adtak. E szinházi vállalatokból S.-nek nagyon tekintélyes jövedelme volt, melyet arra fordított, hogy 1597. Stratford egyik legnagyobb házát vásárolta meg, a következő években pedig szülővárosában és környékén számos földbirtokot vett. Ugy látszik, hogy Stratfordot londoni működése folyamán is mindig tulajdonképeni hazájának tekintette és Aubrey szerint évenkint egyszer ott lakó családját is meglátogatta. Meres Ferenc (Francis), aki Palladis Tamia, Wit"s Treasury-jában S.-nek tizenhét drámáját adja, 1598. mint a legjobb angol drámairót említi és egyúttal a legnagyobb dicsérettel szól szonettjeiről is, amelyek S barátjai közt kéziratban forogtak és csak 1609. a költő hozzájárulása nélkül jelentek meg nyomtatásban. Hogy S. akkoriban mily hires lehetett, mutatja az is, hogy egy kiadó a The Passionate Pilgrim. By William S. c. gyüjteményt, mely néhány valóban S.-i költemény mellett különböző költőktől tartalmaz szerelmi dalokat, S. cégére alatt jelentette meg, ekként akarván könyvének nagy keletet biztosítani. Hogy drámáit Erzsébet királynő és később ennek utóda előtt gyakran nagy tetszés mellett adták elő, azt sokszorosan bebizonyították; a S.-féle szintársulatot is rögtön I. Jakab trónra lépte után (1603) mint királyi «szinészeket» (The king"s players) különös kiváltságokban részesítették. Ez időtájt fordul elő utoljára S. neve a szinészeké között is, Ben Jonson Sejanus-ának szereplői sorában. 1616-ban megirta végrendeletét, amelynek létrejöttét alig néhány héttel élte túl. A stratfordi templomban temették el, ahol Zsuzsána leánya is nyugszik.

S. drámáit az első folio-kiadás (1623) után, természetesen csak bizonytalan időrendben igy lehet csoportosítani:

I. Vígjátékok (Comedies): 1. The comedy of errors (1623, Tévedések játéka, fordította Arany László); 2. The two gentlemen of Verona (1623, A két veronai ifju, ford. u. a.); 3. The taming of the shrew (1623, A makrancos hölgy, ford. Lévay József); 4. Love"s labours lost (1598, A felsült szerelmesek, ford. Rákosi Jenő); 5. The merchant of Venice (1600, A velencei kalmár, ford. Ács Zsigmond); 6. A Midsummer-night"s dream (1600, Szent-Iván-éji álom, ford. Arany János); 7. All"s well that ends well (1623, Minden jó, ha jó a vége, ford. Győri Vilmos); 8. Much ado about nothing (1600, Sok hűhó semmiért, ford. Arany László); The merry wives of Windsor (1602 és 1619), A windsori víg asszonyok, ford. Rákosi Jenő); 10. Twelfth-night, or what you will (1623, A vizkereszt, vagy amit akartok, ford. Lévay József); 11. As you like it (1623, Ahogy tetszik, ford. Rákosi Jenő); 12. Measure for measure (1623, Szeget szeggel, ford. Greguss Ágost); 13. The winter"s tale (1623, A téli rege, ford. Szász Károly); 14. The tempest (1623, A vihar, ford. u. a.).

II. Történelmi drámák (Histories): 1. King Henry VI. First part (1623); 2. King Henry VI. Second part (1594, teljsen 1623); 3. King Henry VI. Third part (1595, teljesen 1623, VI. Henrik király, I., II., III. rész, mindhármat ford. Lőrinczy [Lehr] Zsigmond); 4. King Richard III. (1597, III. Rikárd király, ford. Szigligeti Ede); 5. King John (1623, János király, ford. Arany János); 6. King Richard II. (1597, II. Rikárd király, ford. Szász Károly); 7. King Henry IV. First part (1598, IV. Henrik király, I. rész. ford. Lévay József); 8. King Henry IV. Second part (1600, IV. Henrik király, II. rész, ford. u. a.); 9. King Henry V. (1600, 1602, 1608, 1623, V. Henrik király, ford. u. a.); 10. King Henry VIII. (1623, VIII. Henrik, ford. Szász Károly).

III. Tragédiák (Tragedies): 1. Titus Andronicus (1600, ford. Lévay József); 2. Romeo and Juliet (1597, 1599, ford. Szász Károly); 3. Hamlet (1603, 1604, ford. Arany János); 4. Othello (1622, ford. Szász Károly); 5. Julius Caesar (1623, ford. Vörösmarty Mihály); 6. King Lear (1608, Lear király, ford. u. a.); 7. Macbeth (1623, ford. Szász Károly); 8. Timon of Athens (1623, Athéni Timon, ford. Greguss Ágost); 9. Anthony and Cleopatra (1623, ford. Szász Károly); 10. Coriolanus (1623, ford. Petőfi Sándor); 11. Troilus and Cressida (1609, ford. Fejes István); 12. Cymbeline (1623, ford. Rákosi Jenő). E harminchat drámához mint 37-ik csatlakozik: Pericles, prince of Tyre (1609, 1664, ford. Lőrinczy [Lehr] Zsigmond), amelynek kettős szerzőségével a dolog körülbelül ugy áll mint az athéni Timonéval. Megemlítendő még: A lovers"s complaint címü költemény, amely 1604. a Sonnets gyüjteményben jelenvén meg, valószinüleg S.-től való.

Csak mintegy száz éve, hogy S. jelentősége a művelt világ irodalmaiban érvényesült. Hatása első sorban az angol szinpadon nyilvánult, de itt is a feledés homályába juttatta a forradalom. Kortársaihoz való viszonyáról nagyon keveset tudunk, de ez a kevés rendkivül nagy népszerüsége mellett bizonyít. A polgárháboruk lezajlása után Rowe volt az első, aki 1709. ismét S.-re irányította a figyelmet, kiadván műveinek kritikailag javított kiadását. Ez időtől kezdve hatása mindinkább szélesebb körökben kezdett nyilvánulni, egy csomó tudós (Pope, Theobald, Steevens, Johnson) fáradozott művei eredeti szövegének helyreállításán, Garrick (l. o.) pedig nagy siker mellett szinre hozta főbb drámáit. Ettől fogva munkái az angol nemzet közkincsévé lettek és más népek is foglalkoztak vele, igy Franciaországban Voltaire, Németországban Schlegel stb. Mind jobban kezdték eredeti szövegükben méltányolni alkotásait, amelyekben a szenvedélyek meztelen ábrázolása, az élet minden köréből való képek összeválogatása, a komikus és tragikus elem vegyítése, az akadémiai korrektség hiánya, a három egység figyelmen kivül hagyása eleintén idegenszerüleg hatottak és a barbárság vádját idézték föl S. fejére. A németek közt főleg Schlegel, Lessing (Hamburgische Dramaturgie) szereztek érdemeket a S.-kultusz elterjedése körül, amely Angolországból kiindulva Franciaországban és Olaszországban is a költészeti ízlés, sőt a filozofia, a képzőművészetek, a történelmi stilus terén is nagy átalakulásokat szült. Nálunk Bessenyey volt az első, aki S.-re figyelmeztetett. A XIX. sz.-ban számtalan S.-kiadás és minden művelt nyelven való fordítás látot napvilágot. Azonkivül óriási irodalom keletkezett S. körül, amelyből Németországnak és Angliának jutott az oroszlánrész.

S.-kiadások. Az első teljes kiadás S. szinműveiből 1623. jelent meg a blackfriarsi szinház két tagjától: Hemingetől és Condelltől ezen a címen: Mr. William S.-s Comedies, Histories and Tragedies. Published according to the true original copies. Ezt követték a változatlan szövegü 1623, 1632, 1664. és 1685-iki folio-kiadások. Aztán Row (1704 és 1714), Pope (1725), Theobald (1733), Hanmer (1744), Warburton (1747), Johnson Sámuel (1765 és 1768), Capell (1768), Johnson és Steevens (1773), Malone (1790), Reed már javított kiadásokat adtak. Azóta a XIX. sz.-ban mintegy 262 különböző kiadás jelent meg. Az újabbak közül említendők a következők: Delius (Elberfeld 1854-60, 5. kiad. 1882); Dyce (6 köt., 1857, 2 kiad. 9 köt., 1864-67); Grant White (12 köt., Boston 1857-63, 1865); Clark és Wright (9 köt., Cambridge 1863-66); Staunton (3 köt., 1858-60); Cowden Clarke (4 köt., London 1864); Clark és Wright (Globe-edition 1864 s máskor); Keightley (6 köt., u. o. 1866); Furness, New-Variorum edition (Philadelphia 1871 óta); Wagner és Pröschodt (Hamburg 1880-91); Halliwell (16 folio kötetes díszkiadás, London 1852-65). S. költői műveiből Dyce (1832 s máskor), Brown (1838), Knight (1847), Valpy (1862) stb. adtak kiadásokat; a Sonnets-ek kritikai kiadásban Masseytől (1863) és Dowdentól (London 1881) jelentek meg.

Angliában az 1841-53. fennállott S. Society szerzett érdemeket S. műveinek kiadása körül. 1873. Furnivall New S. Societyt alapított, amely szintén a S.-kultuszt nagy eredménnyel űzi. Németországban is alakult 1864. egy S.-társaság.

Fordítások. Az első nevezetes fordítást a németeknek Schlegel A. Vilmos adta (9 köt., Berlin 1797-1810), amelyet Tieck vezetése alatt leánya Dorottya és Baudissin Farkas gróf (9 köt., u. o. 1825-34) egészítettek ki. Jó német S.-fordítások vannak még Voss János Henriktől és fiaitól, Meyertől, Bendától, Körner Gyulától, Böttgertől, Döringtől stb. S. drámai műveinek újabb német kiadásai közt kiemelendő Bodenstedt Frigyes bevezetéssel és jegyzetekkel ellátott kiadása (38 köt., Lipcse 1867-71, 5. kiad. 9. köt., 1890) és ugy drámai műveinek mint szonetteinek fordításai Dingelstedtől, Jordantól, Seegertől, Simrocktól, Viehofftól (10 köt., Hildburghausen 1867-71). A franciák első S.-fordítása Letourneur álnév alatt jelent meg 1776-82. (20 köt., Páris), melyet Guizot és Pichot újra átdolgoztak. Aztán Michel, Laroche, Hugo Viktor Ferenc és Hugo Viktor, s legújabban Montégut adtak jeles fordításokat. A magyar S.-fordítások sorát Kun Szabó Sándor nyitja meg, aki Romeo és Juliát 1786. (Pozsony) németből lefordította, őt követte Kazinczy Ferenc, akinek Hamlet-fordítása 1790. (Kassa) jelent meg. Majd Döbrentei Gábor indította meg S. remekeinek fordítását, de csak Macbethet (Pest 1832) ültetvén át. Nárai Náray Antal is lefordította Romeo és Juliát (Buda 1839, Külföldi játékszin). S. összes szinműveinek magyar fordításával Lemouton Emilia is gazdagítani akarta irodalmunkat, de csak öt füzetet adhatott ki, amelyekben a következő darabok foglaltatnak: A szélvész, A két veronai nemes, A windsori víg nők, Viola, Szeget szeggel (Pest 1845). A S.-fordítások sorsa csak akkor fordult kedvezőre, amikor Arany, Petőfi, Vörösmarty kezdték átültetni S. összes szinműveit. E három jelesünk azonban csak néhány S.-darabot fordított le, amelyeket fentebb idéztünk. Az ő munkájukat aztán kiegészítették mások, akiket az egyes angol művek említése során szintén megneveztünk. E jeles műfordítóknak és Tomory Anasztáznak (aki nagy áldozatkészséggel fedezte a Kisfaludy-társaságtól adott kiadás [Pest 1864] költségeit) köszönheti irodalmunk, hogy mintaszerü teljes S.-kiadással dicsekedhetik. Említendő a Ráth Mórtól kiadott ugyanazoktól a fordítóktól való 6 kötetes illusztrált díszkiadás is, amely S.-nek összes szinműveit tartalmazza. E kiadáshoz tanulságos bevezetéseket és jegyzeteket Csiky Gergely irt; ezenkivül mintegy 600 címkép, a szövegbe nyomott és teljes lapokat elfoglaló illusztráció van benne. Az említett magyar fordításokon kivül vannak kisebb, jegyzetes iskolai kiadások is. A S.-album, mely szintén Ráth kiadásában jelent meg, S. szinműveiből ad jelenteket és alakokat 19 acélmetszettel, S. vegyes költeményeit szintén kiadta a Kisfaludy-társaság (Budapest 1880) többek fordításában.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is