Sickingen

Ferenc, német lovag és zsoldoscsapatvezér, szül. Ebernburg várában (Kreuznach mellett) 1481 márc. 2., megh. Landstuhl várában 1523 máj. 8. Mint ifju apró háborut folytatott várások, polgárok és fejedelmi nagyok ellen, mitsem törődve a birodalmi átokkal, mely reá több ízben kimondatott. Mint politikus azt a tervet iparkodott megvalósítani, hogy Németországot egyházi és politikai tekintetben átalakítsa, az egyházi fejedelemséget megszüntesse, a császár és a lovagság hanyatlott tekintélyét megint helyreállítsa, a területi fejedelmek hatalmát lehetőleg megtörje. V. Károly császár megválasztásában közreműködött. A reformációt váraiban és birtokain melegen felkarolta és a wormsi birodalmi gyülésen bátor kitartásra buzdította a csüggedő Luthert. Hessen és Pfalz fejedelmei Landstuhl várában ostrom alá vették, hol S. barátjaitól elhagyatva, egy golyótól találva a bevonuló győzők szemeláttára meghalt. Sírja a landstuhli kat. templomban látható. 1889-ben enki és Hutten Ulriknak pompás emléket emeltek Ebernburg várában. S. történetének legfontosabb kútforrása a Flersheimer Chronik (kiadta Waltz, Lipcse 1874). - S. fia Ferenc Konrád II. Miksa által birodalmi bárói rangra emeltetett; utódai 1773. a birodalmi bárói rangot nyerték. A S.-nemzetség különben több ágra szakadt, melyek közül csak egy tartotta fenn magát napjainkig, az Ausztriában és Sziléziában virágzó kat. ág, melynek feje ez idő szerint S. József gróf. V. ö. Hüll, F. v. S.-s Nachkommen (Ludwigsburg 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon