Siculicidium
(lat., a. m. székelyöldöklés), egy időt jelző kronosztikon,
mely nagy betükkel kiirva (SICVLICIDIVM) s az egyes betüknek mint római
számoknak jelentése összeadva az 1764. évszámot adja, melyben a mult századi
hires székelyöldöklés, a mádéfalvi veszedelem történt, jan. 7. hajnalban
Csíkszék Mádéfalva községében, ahol a székely határőrség szevezésekor a
fegyvert felvenni vonakodó csíkszéki és háromszéki székelység összegyülekezett
s a rajtok ütött rendes katonaság által szétveretett, mely alkalomal mintegy
200 székely megöletett s 400 elfogatott. Előzménye és oka az volt, hogy Mária
Terézia királynő Buccow Adolf báró lovassági tábornok és Erdély katonia
főparancsnoka javaslatára elhatározta, hogy Erdélyben határőrséget szervez s
ennek végrehajtására Buccowot kir. biztossá nevezte ki. A dolog nem volt alkotmányosan
előkészítve s a székelyek szabadalmaikat féltvén az állandó katonáskodástól,
elégedetlenkedni, zúgolodni kezdettek s a fegyvert csak kényszerítve kevesen
vették fel. 1763 folyamán egy vegyes katonai és polgári bizottság Siskovics
tábornok és Lázár János gróf elnöklete alatt vette kezébe az ügyet. Midőn a
bizottság Gyergyóból Csíkba érkezett az összeirás folytatására, a nép a
falvakból a határszéli erdőkbe vonta magát és irásban küldöttség által
tiltakozott az erőszakos katonai összeirás ellen. A bizottság támogatására
rendelt katonaság a hegyek alján levő falvakba helyeztetett el. Háromszékből és
Kászonból mintegy 500 székely érkezett a felkelők támogatására, akik jan. 6. a
szépvizi hegyekből leszállva, az Olt mellett fekvő Mádéfalvára vonultak. A bizottság
erre elhatározta, hogy az ellenszegülést katonaerővel elnyomja s jan. 7.
hajnalban Carato alezredest a Mádéfalván összegyülekezett székelyek ellen
küldötte, aki a falut négy oldalról körülvévén, két ágyuval lövetni kezdette, a
katonákkal a felgyujtott faluba nyomult s a legnagyobbrészt fegyvertelen
tömeget kiméletlenül öldökölte s a menekülőket a Kálnoki-huszárokkal a sík
mezőn üldöztetve, vágatta és elfogatta. A mészárlás áldozata 186 halott, 34
sebesült volt, 400 székely elfogatott, akik a vezetőkön kivül nemsokára
szabadon bocsáttattak. A Moldvába menekülteket később Hadik András altábornagy
(Buccow után erdélyi főkormányzó) Bukovinába telepítette át, alapját vetvén meg
ez által az ott máig is virágzó magyar községeknek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|