Siemiradzky
(ejtsd: szjemiradcki) Henrik, lengyel festő, szül. Harkovban
1843 nov. 15. A szt.-pétervári művészeti akadémián tanult, majd
Franciaorzságban tartózkodott és Münchenben Piloty tanítványa volt., később
Rómában telepedett le. Fesményeinek tárgyait nagyrészt a klasszikus ókorból
meríti, de a mellett, kivált újabban, vallásos tárgyu képeket is fest.
Legkitünőbb, részben világhirü művei: Nagy Sándor és orvosa Fülöp (1870);
Krisztus és a házasságtörő nő (1871); Nero élő fáklyái (1876); Nő és korsó,
Kolduló hajótörött (1879); a hires Kardtánc (1880); Krisztus Máriánál és
Mártánál (1886); Szentjánosbogarak; Szerelmes pár Pompejiben; Phryne Eleusisben
címü hatásos nagy képe (1888); Szent Jeromos a pusztában (1891) stb.
Falfestményeket készített a moszkvai Megváltó-templomban, a krakói evangélikus
templom számára festette Krisztust, amint a vihart lecsillapítja; 2
mennyezetképet festett a szt.-péterpári Necsajev-palotában és tőle való a
krakói új szinház függönye. Leghiresebb műveinek reprodukcióit orosz szöveggel
kiadta Bulgakov (Szt.-Pétervár 1890).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|