Siklófélék

(Colubridae Guth.),a kigyók rendjének egyik családja, amelybe nem mérges kigyók tartoznak. Mindannyian nyulánk testüek, fejük keskeny, hosszukás, paizsos s a törzstől meglehetősen elkülönült. Fogazatuk teljes, egynemü; farkuk hasoldala kettős pikkelysorral födött, hegyesen és vékonyan végződik. Az ide tartozó tekintélyes számu fajok az egész földet lakják s a sarkövig mindenütt otthonosak. Közülök több a nedves helyeket s a vizeket kedveli, mig egyik-másik a száraz helyeket lakja. Mindannyi igen élénk, valódi nappali állat, egyik-másik kitünő úszó vagy kúszó. Táplálékuk apró gerinces állatokból, főleg gyíkokból és békákból áll, de nem irtóznak a kis emlősöktől, madaraktól és halaktól sem. Hűvösebb vidékeken téli álmot alszanak. Tavasszal 10-30 petét termel, amelyeket vagy meleg helyekre rak le, vagy magában cipel a fiatalok teljes kifejlődéséig s ekkor eleveneket tojik. Egyik igen gyakori faj a vizi sikló (Tropidonotus natrix Gesn.), amely 1,6 méter hosszura is megnő. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia és Északnyugat-Afrika és a tenger szine fölött 1800 m. magasan is tanyázik. Legfőkép a vizek partjainak bozótjaiban tartózkodik, de még az emberi lakások közelében is felüti tanyáját. Fogságban könnyen tartható. A sima sikló (Coronella laevis Le), 60-100 cm. hosszu. Főleg Közép- és Dél-Európát lakja, de otthonos Norvégiában, Egyiptomban és a Kaukázusban is. Petéiből a lerakás után a fiatalok azonnal kibujnak. Az Aeskuláp-kigyó (Coluber Aesculapii Gesn.) 1,5 m. hoszu. Dél-Európát lakja. Kiválóan szereti a régi kőfalak szomszédságát. Igen ügyesen kúszik, a vizbe jószántából nem megy. Főleg egereket pusztít. Mindhárom faj hazánkban is közönséges.

Forrás: Pallas Nagylexikon