Silenos

máskép Seilenos, lat. Silenus, másodrendü istenség az ókori mitologiában. Hermesnek (mások szerint Pannak) egy nimfától született fia, Bacchusnak állandó nevelője, kisérője és oktatója. Minte ilyennek tisztelete Kis-Ázsiából származik, de a szárazföldi Görögországban puszta démon (temploma csakis Eliszben volt), sőt akad olyan felfogás is, mely szerint S. halandó ember volt, kinek sírját Pergamonban és a héberek földjén (Pausanias) mutogatták. Mint kultuszhős ennélfogva csekély jelentőségü, annál népszerübb a mitoszban és ebből kifolyólag a képzőművészetben. Külső megjelenése csaknem összetévesztésig hasonlít egy öregebb satyrhoz (l. o.). Örökösen pityókos, jókedvü, kedélyes öregecske, kinek feje kopasz, orra tömpe, egész teste puffadt mint a boros tömlő, amely elválhatatlan kisérője. Lábain megállni nem tud, inkább szamáron nyargal, avagy szatirok támogatják kétfelől. Fején repkénykoszoru, mellette thyrsos, ivóedény (kantharos), lábainál néhanapján párduc. Miként a Pan alakja mellett paniskok, ugy az igazi S. mellett kisebb szilenek is támadtak, kiknek apjává a mitoszi hagyomány Paposilenost tette meg, egy kecskelábu, végig szőrös, félig állati démon képében.

Forrás: Pallas Nagylexikon