Silius

Italicus, teljesen nevén Titus Catius S. I., római epikus költő, szül. Kr. u. 26., megh. 101. Italicában (Hispainia Baetica). Eleinte a közpályán mozgott és azon egészen a konzulátusig emelkedett (Kr. u. 68.), majd Ázsiának helytartója volt. Azután a magán életbe vonult vissza és mint jómódu földbirtokos élt a költészetnek és más szépművészetnek. Nagy műve a Punica, mely 17 könyvben tárgyalta a második pún háborut. Kiadásait adtak: régebben Heinsius (Lejda 1600), Drakenbroch (Utrecht 1717), Ruperti (Göttinga 1795-1798), újabban Lünemann (u. o. 1823).

Forrás: Pallas Nagylexikon