Silvanus
őslatin istenség, eredetileg az erdők védője (innen aztán
neve is), később a szántóvetés, mezei termés, a nyájak és gulyák óvója. Három
képe volt: egy a házban, egy a határ közepén, egy a határ szélén. Mindezzel
párhuzamosan fejlődnek képzőművészeti ábrázolásai, különösen Pannoniában,
melynek földmíves népénél S. jókor tekintélyben állott. Magyarországra nézve
különleges érdekü az aquincumi S. Domesticus, melynek öltönye pannoniai gazdát
mutat téli öltözékben. Egy másik aquincumi emléken S. mellett három Silvana is
szerepel, mindenik virágot és gallyat tart. V. ö. Récsey, Pannonia ókori
mythologiai emlékeinek vázlata (36. s köv. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|