Simai

Kristóf (eredetileg Sima Márton), szerzetes, szótár- és szinműiró, szül. Rév-Komáromban 1742 nov. 8., megh. Selmecen 1833 jul. 14. A szükség által szorítva, már igen ifju korában a piaristák rendjébe állott. Tanított Kanizsán, Kalocsán, Pesten, majd Kassán 14 s Körmöcbányán 38 éven át. 90 évre terjedő hosszu életet élvén, megérhette az örömöt, hogy hazafias fáradsága és érdemei jutalmából teljesedve lássa legfőbb óhajtását, a nemzeti akadémia felállítását, s annak tagjai közt foglalhasson helyet; egyike azoknak, kik az 1790-iki országgyülésre benyujtott kérelemben, mint már akkor ajánlott irók, fel voltak említve. Kassán lakva, az ott a nyelv megmentése és művelése céljára szövetkezett Bacsányi, Baróti, Szabó Dávid s Kazinczy Ferenchez csatlakozott. Már előbb gondolva a magyar szinpad szükségeire, 1773-ban irta A mesterséges ravaszság c. szinművét. Kassán adott öt újabb e nemü kisérletet: A váratlan vendég; Zsugori a vén fösvény; Házi orvosság; Igazházi, a jó polgármester és Gyapay Márton, a feleségféltő címüeket, a Magyar Muzeumban, az Endrődy által szerkesztett Magyar Játékszinben, és külön nyomatva is. Gyenge kisérletek voltak, de akkor hézagpótlók. A kassai lelkes körből Körmöcre tétetvén át a szerzet kormánya által, más mezőre lépett, s ezen azután nagyobb érdemeket szerzett. S ez a munkatér a szótárirás volt, mely Bod Péter óta elhagyatva hevert. Csüggedetlen fáradtsággal roppant anyagot gyüjtött össze s azt kettős formában dolgozta fel, a szokott betürendben és a tagok végzetei szerint, ugy hogy e műve inkább rímtárnak nevezhető. Ez 1809. látott napvilágot, s igen becses dolgozat a magyar lexikográfia körében. Másik munkája, melyet «Nagy szótárnak» nevezett, csak kéziratban készült el, tisztára irva és rendezve az N betüig. Az akadémia e kéziratot elkérte a rendtől, melynek S. tagja volt, s ki is nyerte azt használatra, s ugy találta, hogy e műgyüjtemény gazdagságra felülhalad minden mást, mit akkorig magyar tudós a szótárcsinálás mezején előállított. De éppen mivel ily nagy és bő, s a későbbi kortól elmaradt, kiadása nem látszott eszközölhetőnek és célszerünek. Az akadémiában Toldy Ferenc tartott felette megható emlékbeszédet az 1836 szept. 13-iki közülésen. V. ö. Akad. Évk., III. köt. 1838; Toldy, Irod. beszédei, I. köt. 17. old.; Hazai s Külf. Tud. 1833. II., Jelenkor 1833. 65.; M. Kurir 1790. 259 s 1833. II. 14.

Forrás: Pallas Nagylexikon