Simon

József Sándor, filozofiai iró, szül. Fancsikán (Ugocsa) 1853 márc. 11. Középiskolai tanulmányait Szatmáron, az egyetemieket Budapesten végezte, hol a klasszika-filologia mellett esztetikával és filozofiával is foglalkozott. 1878. szerezte meg a tanári képesítést, 1879. a doktori oklevelet. 1878. Besztercebányára ment helyettes tanárnak, 1879-90. Zomborban, 1890-93. Szolnokon működött mint rendes tanár, 1893 óta a losonci főgimnázium tanára. Irodalmi tevékenységét, melyet eleinte a szépirodalom terén is gyakorolt, később kizárólag a filozofia és esztetikai téren érvényesítette. Önálló művei: Platon gondolatai a szépről (Besztercebánya 1879); A szép mint agyidegtevékenység (zombori programmértekezés 1884); Platon Theaitetosa (bevezetéssel és jegyzetekkel, Budapest 1890); Az egységes és reális természetfilozofia alapvonalai (I. A lét filozofiája, u. o. 1895). Egyes tanulmányokat szakfolyóiratokban és hirlapokban közölt, jelesül a Magyar Philosophiai Szemlében, a Közoktatásban.

Forrás: Pallas Nagylexikon