Simon

(ejtsd: szimon) Gyula (Jules), francia államérfiu, bölcsész és iró, tulajdonképen Suisse Ferenc Gyula, szül. Lorientban 1814 dec. 31., megh. Párisban 1896 jun. 8. Tanulmányait Párisban végezte, azután Caenban működött mint a bölcsészet tanára, majd Párisban, hol Cousint helyettesítette. Ez évekből való a Histoire de l"école d"Alxandrie c. műve (Páris 1844-45, 2 köt.). 1848. a nemzetgyülésbe választották, hol a mérsékelt köztársaságiakkal szavazott. Az államcsíny után megtagadta a hűségi eskü letételét, amiért Napoleon elnök (1851 dec.) állásától megfosztotta. Erre több rendbeli munkában védelmezte ügyét és a közszabadság érdekeit, ilyen: Le devoir (Páris 1854); La liberté (2 köt., u. o. 1859); La liberté de conscience (u. o. 1857) stb. 1869. Párisban ellenzéki programmal a törvényhozó testületbe választották, ahol különösen közoktatásügyi és közjogi kérdésekben szólalt fel. Kiadta egyúttal: L"écola (1864); Le travail (1866); L"ouvrier de 8 ans (1867); La politique radicale (1868) és La peine de mort (1869) c. munkáit. III. Napoleon császár bukása után tagja lett a honvédelmi kormánynak és egyszersmind a közoktatás vezetője. Ezt a tárcát barátja Thiers elnök első kabinetjében is megtartotta (1871 febr.), miután előbb a bordeauxi nemzetgyülés tagjává választották. Ebben az állásban azonban nem elégített ki a klerikálisok és a monarkisták kivánságait, kiknek támadásai miatt 1873 elején állásáról lemondott. Thiers bukása után (máj.) elnöke lett a mérsékelt köztársasági klubnak és megirta az 1870 szept. 4-iki eseményeket (Souvenirs du 4 septembre, 2 köt., Páris 1874). 1875 dec. 16. a nemzetgyülés élethossziglanra szenátorrá választotta és az akadémia is felvette tagjai közé. 1876 dec. 12. Mac Mahon elnök megbizásából új kabinetet alakított, melyben a belügyi tárcát vállalta el. Midőn a monarkista-kleriális pártok 1877 máj. 16. S.-t a szentszék állítólagos megsértése miatt hevesen megtámadták, Mac Macon S.t és társait váratlanul elbocsátotta. 1880. részt vett a berlini nemzetközi konferenciában, mely a munkások helyzetét megvitatta és akkor ismerkedett meg a mostani német császárra is, kiről magasztalva nyilatkozott. Munkái közül még említendők: Le gouvernement de M. Thiers (2 kötet, 1878 s később); Le livre du petit citoyen (1880); Victor Cousin (1887); La femme du XX. siecle (1891, 21. kiad. 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon