Simonides

1. Amorgoszból, görög lirikus; Szamoszban született és Kr. e. 650 körül szülővárosának egyik gyarmatát vezette Amorgoszba. Jambikus költeményeiből két nagyobb töredék jutott reánk, mindkettőben az asszonyok hibáit ostorozza, mindig párhuzamban egyes állatok jellemzetes rossz tulajdonaival, melyektől a nőket származtatja. Legjobb kiadás Bergk, Poetae lyrici Graeci címü gyüjteményében, külön Welckertől (Bonn 1835).

2. S. Keoszból, a görög lira egyik mestere, szül. Juliszban (Keosz szigetén) Kr. e. 559., megh. Szirakuzában (mások szerint Akragaszban 469.). Vándor életet élt, mely kora kitünőségeivel jókor kapcsolatba hozta. Hipparchos idején Anakreonnal együtt élt Athénben, majd az Aleuádok és Skopádok udvara Tesszáliába vonzotta. Marathon után részt vett az elesettek emlékeért lefolyt költőversenyben, amelyben még a nagy Aeschylost is legyőzte. Életének utolsó tíz esztendejét felváltva Hieronnak szirakuzai és Theronnak akragaszi fényes udvaránál töltötte. S. művei akkor emelkedtek a görög irodalom tökélyének magaslatára, mikor az egész hellén élet fénykorát élte. Műveinek töredékeit kiadta Bergk a Poetae Lyrici Graeci 2. kötetében, külön Schneidewinn (Braunschweig 1835). Magyar fordítóinak sorát Fábchich nyitja meg görög lirikusokat nyujtó kötetében (Győr 1804); követték: Ponori Thewrewk Emil (Epigrammok, Egyet. Philol. Közlöny XVI.), Szabó József (Sárospataki Ifj. Közl. 1889), de különösen Finánczy Ernő (K. S. gyászversei, Egyet. Phil. Közl. VIII. évf.). Irodalomtörténeti jellemzése Boros Gábortól, A görög elégia az Alexandrin-koring (u. o. VII. évf.).

Forrás: Pallas Nagylexikon