Singularis

(lat.) a. m. egyes, egyedüli a maga nemében, kitünő; singularitas, kitünőség. S. hagyományok (legata et fideicommissa singularum rerum), a római jogban az egyetemleges hagyomány (fideicommissum hereditatis, legatum partitiumi) ellentéte, tehát oly hagyomány, amelynek tárgyát nem az egész örökség vagy annak hányadrésze képezte.

Forrás: Pallas Nagylexikon