Sinkay

György, román történetiró és nyelvész, szül. Sámsodon 1755., megh. Szinérváralján 1816. Középiskoláit Marosvásárhelyen kezdte meg, honnan majd Kolozsvárra a jezsuita szemináriumba került; minthogy innen kitiltották, Besztercére ment a piaristákhoz. 1773. Balázsfalván találjuk mint a történelem és szónoklattan tanárát. 1779. Rómába kerül a propaganda fideibe, ahol a teologia mellett lankadatlan buzgalommal gyüjtötte az adatokat későbbi hires krónikájához. Visszatérve, Bécsben a Szt.-Anna-intézetben hittant tanított. 1782. a balázsfalvi iskolák főigazgatója volt. Ekkor meghasonlott püspökével s hosszas bolyongások után a Vass grófokhoz került nevelőnek Abaúj vármegyébe. 1803. elvégezve a grófok nevelését, Nagyváradra került Darabants püspökhöz. Még ez év végén Budán termett, ahol könyvrevizorrá lett. Ez állásban 1812-ig maradt, amikor megint Balázsfalvára került. A hazai románság nyelve szerinte valódi római, amilyet Cicero előtt beszélt már a nép; ez a romlatlan római lingua rustica folytatása. Mint történész a leglelkesebb és első védelmezője a románság dáciai-római legionáriusoktól való származásának. Legtöbbet krónikáján dolgozott, mely három vaskos kötetet tesz ki. Címe: Cronica Romanilor (Románok krónikája), melyből először Budán (1843) jelent meg egy kötet, majd 1853. Jászvásárban három kötet, még mindig nem teljesen. Végre 1887. a bukaresti román akadémia adta ki latin betükkel egész terjedelmében. 1784. Bécsben adta ki Klein Sámuellel együtt az első latin betüs román grammatikát, melyet egészen a latin nyelv mintájára szerkesztett. Egyéb munkái: egy négynyelvü természetrajzi szótár (2 köt.); természetrajz (3 köt.); latin nyelvtan románok számára román nyelven; 3 kötet történeti jegyzet összeállítva időrendben (Rerum spectantium ad universam gentem Daco-Romanorum collectio) s még 41 kötet a románság történetére vonatkozó adatgyüjtemény s egy latin elegia maradt fenn, melyben életét énekli meg, ezenkivül néhány elemi iskolai könyv s egy nagyobb katekizmus. A krónikán, grammatikán és elemi könyveken meg katekizmuson kivül minden más munkája máig kéziratban hever a ngyváradi püspöki levéltárban és a kolozsvári múzeumi könyvtárban. V. ö. Hunfalvi Pál, S. krónikája és élete (Századok, 1878).

Forrás: Pallas Nagylexikon