Sirius

vagy kutyacsillag, a nagy kutya csillagképének fő csillaga. Az ég legragyogóbb álló csillaga, mely több mint négyszer fényesebb, mint az átlagos elsőrendü csillagok. Szine tiszta kékesfehér és a Vogel-féle I. a) csillagtipus kitünő képviselője. A gyakran hallott leirás, mely szerint S. még az ókorban is vörös lett volna, valószinüleg csak félreértésen alapul. S. parallaxisa a legjobb mérések szerint (0,19) ívmásodperc, s e szerint 1.085,000-szer távolabb áll tőlünk, mint a Nap, ugy hogy a fény 16 évig van úton, mig a S.-tól hozzánk leér. S. kettős csillag; kisérőjét elméleti úton találta Bessel azon időszakosan visszatérő anomáliákból, melyeket sajátos mozgása tüntet fel. Auwers számította pontosan pályáját, melynek lefutására 49,4 év szükségeltetik. 1862. megtalálta Clark tényleg a 8-9-ed rendü kisérőt, melynek fénye több mint 5000-szer gyengébb a S.-énál. A két test közepes távolsága 5600 millió km.; S. tömege 13,8-szor, kisérőjéé 6,7-szer nagyobb, mint a Napé. Az egyiptomiak szorgalmasan észlelték a S. heliakus keltét, mely az egyiptomi év tartamánál fogva (pontosan 365 napnyinak vették fel) 1460 év mulva a naptár ugyanazon napjára esett. E periodust a S. egyiptomi sopt és vagy soth neve után a Sothis periodusnak nevezték. S. fontos szerepet játszott a Nilus áradásának előre jóslásában s a kutyanapok is tőle vették nevüket.

Forrás: Pallas Nagylexikon