Sirmium
(Sírmium), a mai szerémi Mitrovica és az Almus-hegy
közelében, a Duna és a Száva közében, Taurunumtól (a mai Zimonytól) 45,000
lépésnyi távolságban állott. Első lakosai Plinius szerint sirmiai és amantini
illirek és gallusok voltak. Kr. e. 34. Octavianus triumvir római uralom alá
hajtotta; Kr. u. 6. római őrsége volt. A város csakhamar hatalmas épületekkel,
várral, erődítésekkel, gyárakkal, fegyvertárakkal, hadi kikötővel,
oszlopcsarnokokkal, szinházakkal, cirkuszokkal, kuriákkal, sőt császári
palotákkal is dicsekedhetett, ugy hogy Ammianus Marcellinus a városok anyjának
és királynéjának, népesnek és hiresnek nevezete. Rajta keresztül vezetett az
Európát, Ázsiát és Afrikát érintő Via Flaminia s útjainak kiépítésére már Tiberius
császár is nagy gondot fordított. Székhelye lett Illyricum praefectus
praetoriójának és Nyugat-Illyricum vicariusának. Gyáraiban készítették a
katonák ruházatát, a paizsokat, hajítógépeket, fegyvereket stb. Itt lakott a
pannonai és az illyricumi hadak fővezére, a calcariai csapatok s a sirmiai
lovasság vezére, 69 után pedig az első flaviusi hajóhad parancsnoka. Az V. sz.
elején a gepidák, 441. pedig a hunnok foglalták el S.-ot. 453. a romba dőlt
várost I. Theodorik gót király újra fölépítette ugyan, Sebestyén püspök
idejében azonban 583-85 táján az avarok végkép elpusztították. V. ö. Weiser
Frigyes, A régi S. hatszázados története (Kalocsai főgimnáziumi ért. 1881-82,
3-37. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|