Sirventes

(a franc. servir-ből, tehát a. m. szolgálati költemények), a provençal költészetnek a XII. sz. óta divatos azon dalai, amelyek a canzonék formájában többnyire a hűbérúrnak érdekeit védték ellenfeleivel szemben; legfőkép tehát harci dalok voltak. E műfajnak mestere Bertran de Born volt. E dalok a történetirókra nézve nagyon fontosak. Vannak oly S. is, amelyek gyászdalok (planh) és keresztes dalok. A XIII. sz. óta a S. tárgyköre sokfélekép bővült: olyan szatirikus és feddő dalokat, amelyekben erkölcsi célzat foglaltatott, szintén S.-nek neveztek. E szatirikus S.-nek mestere Peire Cardenal volt. A francia servantois a provençal mintájára készült. Az olasz serventese, amely ugyancsak változatos tartalmu, azért eredeti, mert egy a strófát bezáró rövid verssor mindig a következő strófa rímég jelzi. V. ö. witthöft, S. joglarese. Ein Blick auf das altfanzösische Spielmannsleben (Marburg 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon