Sisakdísz

a sisaknak lényeges kiegészítő része, mely a heraldikai sisaknak jellegét megadja, s vele szorosan összefügg. Összefüggésben van a címerrel magával is, ugy szine, alakjai, mint formája által is. Eredetére nézve a XIII. sz. óta jött divatba. Rendesen a címerben előforduló egyik vagy másik alakot ábrázolja plasztikai alakban és pedig vagy egy részét teszi a címerbeli alaknak, vagy egész alak. Főleg emberi és állati alakok ábrázoltatnak fél alakban a sisakból kinövőleg. A szinre nézve megjegyzendő, hogy a sisak fő szinével egyező, illetve a címeralakéval. A kiválóbb alakok, melyek S. gyanánt használtatnak, szarvak, szárnyak, vánkosalakok, kalapok, tollak, tegezek, zászlók, végre állati vagy emberi alakok. Azonban a S.-ek gyanánt használt díszítmények alakja ugyszólván korlátlan, ezekre nézve minden heraldikai kézi könyv bő példákkal szolgál. Elhelyezésükre nézve megjegyzendő, hogy egy sisakon gyakran két S. is előfordul, s hogy a sisak és a S. egymástól elválaszthatatlan s mindig igy ábrázolandók. Segéd-S.-eknek nevezik az olyanokat, melyek egy S.-t kisérnek, igy p. a vánkosok, melyek a tulajdonképeni S.-ek. A S. a sisakkal vagy közvetve, vagy valamely közbeeső alak által függ össze. Ez utóbbiak közé tartoznak a sisakkoronák, melyek egyszerü, kis liliomban vagy levélalakban végződő koronák, melyekből a S. kinő; különböznek tőlük a rangkoronák, továbbá a tekercsek, a vánkosok, végre a takarók.

Forrás: Pallas Nagylexikon