Skanderbég

igazi nevén Kastriota György, az albánok hősies vezére és fejedelme, szül. Krojában 1403., megh. Alesszióban 1468 jan. 17. Atyja Kastriota János volt, Kroja (Akhisszar) ura Albániában. 1423. három fivérével együtt kezes minőségben Murad szultán udvarába került, ahol Iszkenderbég (Sándor herceg) név alatt az iszlámban neveltetett fel s 19 éves korában szandsákságot kapott. Néhány évig török szolgálatban állott, noha a törökök testvéreit megmérgezték, fejedelemségét pedig, atyai örökségét (1422) a szultán elfoglalta. Hunyadi János nagy diadalai a törökök fölött 1442. és 1443. azonban meghozták végre a kedvező pillanatot s 1443. S. 300 albán vitézzel megszökött a török táborból, csekkel hatalmába kerítette Kroját, visszatért a keresztény hitre s az albánokat hitük és szabadságuk érdekében fegyverre szólította. A Drina torkolata mellett, Alesszióban tartott gyülésen az albán főnökök vezérüknek ismerték el, mire S. mint egész Albánia ura, a keresztény fejedelmekkel, első sorban Hunyadi Jánossal szövetségre lépett. Midőn azután I. Ulászló királyunk 1444. a török ellen indult, S. igérete szerint elindult ugyan Albániából, hogy a magyar hadsereghez csatlakozzon, de Brankovics deszpota őt Szerbia határánál feltartóztatta és tovább nyomulásában megakadályozta. Mindazonáltal még ugyanabban az évben 15,000 emberével Ali basa 40,000 embere fölött fényes győzelmet aratott. Abban az évben (1448), midőn Hunyadi János Szerbiában kereste föl törököt s a Rigómezőn vereséget szenvedett, S. Velence ellen viselt háborut s igy nem segíthette Hunyadit. 1449. Murad szultán fordult S. ellen, kit Krojában ostrom alá vett, a nélkül azonban, hogy a várat bevehette volna. II. Mohammed is hasztalan kisérlette meg több ízben a hősies albán főnököt leverni és az 1461. megkötött békében elismerte S.-et Albánia urának. Hunyadi Mátyás sikerei által felbátorítva és a II. Pius pápa által tervezett keresztes hadjárat reményében S. 1464. megszegte a békét és szerencsésen harcolt 1468. bekövetkezett haláláig. 12 évvel később a törökök Kroját bevették és urai lettek az iszonyuan elpusztított Albániának. V. ö. Paganel, Geschichte S.-s (Tübinga 1856); Pisko, S. (Bécs 1894); Lázár Gy., Kastriota Gy. (Budapest 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon