Skorpiók

(állat, Scorpionidea), az ízelt potrohu pókfélék egyik rendje; testük rövid, négyszögletü fejtorból és ízelt, hosszu, lábatlan potrohból áll, melynek 7 első gyűrüje a fejtorral egyenlő széles, mig az utánuk következő 6 feltűnően keskenyebb, többé-kevésbbé hengeres; a gyűrűk első csoportja a tulajdonképeni potroh, az utóbbi ellenben az utópotroh, amelynek utolsó gyűrűje hólyagszerűen duzzadt és fölfelé álló, görbült tüskében végződik; ez tartalmazza a kétcsatornás mérgező fulánkot is, amellyel zsákmányukat és ellenségüket megmérgezik. Kis pontszemeik a homlok szegélyén sorakoznak, a középső pár a legnagyobb, a többiek egyformán aprók és számuk 3-6 pár. Rovarokra és pókokra vadásznak, amelyeket mérgező fulánkjukkal ölnek meg s azután vérüket kiszívják. Lélekzésük tüdőzacskókkal történik, melyek párjával a harmadik és hetedik potrohgyűrün nyilnak s egyenkint 20 lélekzőlemezt tartalmaznak. Ivarnyilásuk a potroh törvén van; petéik az anyaállatban fejlődnek tovább, amely 20-60 fiatalját egy ideig hátán hordozza. A fiatalok esztendő mulva lesznek anyányiak. A melegebb földrészeket lakják és Európában Tirolig és hazánk déli részéig tenyésznek. Nappal kövek, mohák alatt, falüregekben vagy a földben és fakérgek alatt tartózkodnak s csak éjjel járnak zsákmányuk után. Szúrásuk az emberre nézve is veszélyes, amennyiben égető daganatokat okoz, de csak néhány nagyobb forróföldövi szúrása életveszélyes. Szúrásukat régen olajjal gyógyították, amelybe skorpiót fullasztottak, ma ammoniákot használnak e célra vagy pedig hamut. Az eddig ismert mintegy 100 fajt három családba osztják: 1. Androctonidae kis, háromszögletü szeggyel és két fogsoros mozgó ollószárral, forróföldöviek; 2. Telegonidae, keskeny szeggyel és egyfogsoru mozgó ollószárral, braziliaiak; 3. Pandinidae vagy négy- vagy ötszögletü szeggyel, mindkét ollószáruk egyfogsoru. Ide tartoznak az európai skorpiófajok. Hazánkban is vannak S. Mehádia környékén és Déva vidékén, de ezek aprók s az emberre nézve nem veszélyesek. Grossinger B. J. mult századi adatai szerint Komárom várában is találtak, mig Entz G. egy Kolozsváron fogott skorpiót ismertetett az Orvostermészettudományi Értesítőben. L. még Álskorpiók.

Forrás: Pallas Nagylexikon