Skót egyház

Skóciában a protestantizmus a Stuart Mária elleni küzdelemben vert gyökeret (l. Skócia története). Knox János (l. o.) a skótok reformátora szigoru kálvini szellemben szervezte az egyházat. A skót protestáns nemesség 1557 dec. 3. megkötötte az első szövetséget (covenant), amellyel egyidejüleg ideiglenes istentiszteleti rendszabályokat is létesített. Az 1560 jul. 8. edinburgi béke után összejött parlamenti gyülés eltörölte pápaságnak Skótország fölötti biráskodási jogát, valamint a misét, elfogadta a Knox János és társai által készített skót hitvallást, valamint a következő évben a fegyelmi könyvet, melyet a S. egyetemes gyülése is tanácskozás alá vevén, ezen egyház elnyerte maga zsinatpresbiteri alkotmányrendszerét. E határozatokat csak 1567. Mária bukása után ismerte el és erősítette meg az államkormány. Melvillenek, Knox János utódjának indítására a S. egyetemes gyülése már 1578. egy más, egészen presbiteriánus alkotmányi terveztet (második fegyelmi könyv) fogadott el, mely a Kálvin által is elismert négy egyházi hivatalon kivül (lelkipásztorok, doktorok, egyházvének és diakonusok) semmi más egyházi hivatalt elismerni nem akart. Ehhez járult 1580. az erősen pápaellenes szövetségi okmány, a második skót hitvallás, melyet az akkor nagyon ifju királlyal csaknem erőszakosan irattak alá. Majd Jakab király püspöki irányu kivánalmai léptek mindinkább előtérbe és pedig annyival inkább, mikor az angol trónra való kilátása emelkedett és a skót és angol egyházak egyformává tétele kivánatosnak látszott előtte. És befolyásával csakugyan sikerült neki a skót felföld városaiban tartott egyetemes gyülések által kimondatni a püspöki hierarkia felállítását. 1603. egyesülvén a két ország, a király két legfőbb érseki törvényszéket állított fel Skótország részére s több püspököt nevezvén ki, ezután a S. feltartóztathatatlanul haladt alkotmányában és istentiszteletében az anglikánizmus felé. I. Károly király 1625 óta ugyanezen úton haladt, de elég oktalan volt azt nyiltan és minden kimélő figyelem nélkül tenni, ugy hogy a nemességet sem kimélvén, általános kitörésekre szolgáltatott alkalmat, melyek aztán vesztét is okozták. 1638. Edinburgban a presbireriánizmus védelmére újabb szövetség köttetett, mely a püspöki egyházrendszert megsemmisítette s a királynak, többszörös sikertelen ellenkisérlet után, 1640. a régi presbiteriánizmust a maga teljességében vissza kellett állítania. Ekkor kezdődtek meg Angolországban a puritánizmus érdekében folytatott harcok, melyek alatt 1643. az angol lázadók egyesültek a segélynyujtásra kész skót hitrokonokkal és elfogadták a szigoruan kálvinista westminsteri hitvallást és egyházi rendelkezéseket 1645. Ezen hitvallás áll érvényben ma is a S.-ban. Midőn 1712. az episzkopálizmus érdekében adatott ki királyi rendelet s midőn a latitudinárizmus és az egyháznak az állam alá rendelésének eszméje mindinkább terjedni kezdett s midőn a gyülekezetek jogait mindinkább korlátozni kezdették, 1735. Erskine megalakította az u. n. Associate synod-ot, 1752. pedig Gillespie a Presbytery of relief-et, mely két szakadár egyház a lehető legnyakasabban küzdött az egyháznak államosítása ellen és a gyülekezetek szabad választása érdekében. Mikor pedig századunkban az evangélikus párt hatalmasabbá lett, mig másrészről az államegyház mind több erőszakoskodást engedett meg magának, 1843. Chalmers vezérlete alatt megalakult a skót szabad egyház (Free church), melynek tagjai lemondván az államegyházban birt minden javaikról, a legteljesebben keresztül vitte az államtól való tökéletes függetlenséget. Ma a még mindig erős skót államegyház (Established church) mellett fennáll tehát Skótországban a szabad egyház, az ehhez elvileg nagyon közel álló egyesült presbiterián egyház (United presbyterian church), amelyek, mint vezéregyházak mellett találunk még Skótországban episzkopalistákra, quekerekre, baptistákra, metodistákra, schwedenborgiánusokra, unitáriusokra, irvingistákra stb., sőt nem csekély számmal római katolikusokra, akik számára XIII. Leo 1878. visszaállította a hierarkiát 2 érsekkel és 4 püspökkel. Legteljesebb egyházi életet és tevékenységet fejtenek ki a skót szabad egyház tagjai, amit mutassanak a következő adatok is. Ezen egyház fennállásának első évtizedében 1853-ig az adakozások összege alig haladta felül a 3 millió fontot, az ötödik évtizedben már közel járt a 7 millióhoz s fennállása óta az első 50 év alatt, tehát 1893-ig, 23.332,809 font sterlinget, tehát mintegy 11-szer ennyi forintot adakozott össze egyházi jótékony célokra.

Ami ezen presbiterián egyházak alkotmányi szervezetét illeti, az teljesen a zsinat-presbiteri elvek alapján áll. A gyülekezeti lelkészek mellett presbiterek és diakonusok gondozzák a gyülekezetek lelki, szellemi, erkölcsi és anyagi életét. A gyülekezetek fölött az egyházmegye, a Skótországban u. n. presbiterium, e fölött ismét a tartományi zsinat, legfelsőbb fokon pedig a minden évben egyszer összejövő egyetemes gyülés (General Assembly) áll, melynek mindig lelkész az elnöke (moderator) s az államegyház ezen gyülésein egy világi úr is, mint korona képviselője szerepel.

Forrás: Pallas Nagylexikon