Skót filozofia
vagy skót iskola, skót filozofusok tana, kik különösen az
erkölcstannal és a lélektannal foglalkoztak. Különösen Hutcheson Ferenc és
Ferguson Ádám fontos ellentétet alkottak az egoizmust az erkölcs alapjául
állító XVIII. sz.-beli francia iskolával szemben, amidőn a jóakaratot és a
szimpatiát a morál alapjának tekintették és az érzékiség és erkölcsiség, az
erény és a boldogság ellentétét érvényre juttatták. A skót iskola
képviselőiként, akik Hume Dávid szkepticizmusával szemben a józan ész (common
sense) elméletét képviselték, szerepelnek a Reid Tamás, Beattie Jakab, Stewart
Dugald és tágabb értelemben még Brown Tamás is. Ezek a férfiak a kétkedés elvét
ugy igyekeztek megcáfolni, hogy bizonyos, a közérzésben adott és a tapasztalatot
kiegészítő ismeretelveket tételeztek fel, melyekhez az ismeretelmélet a
lélektani analizis útján jut. Reid Tamás szerint ilyen elvek p., hogy az érzés
érzett tárgyra utal, hogy a tárgyak a valóságban ugy léteznek, amint mi azokat
tapasztaljuk, hogy a természettörvények változtathatatlanok, hogy minden
létesülésnek megvan a maga oka. A S. a XVIII. sz.-ban Németországban nagy
befolyást gyakorolt, mely csak Kant után szünt meg. Franciaországban különösen
a spiritualisták indultak ki ebből a filozofiából. Angliában még ma is sok
újabb filozofus, az egyoldaluságok mellőzésével, indul ki ennek a filozofiának
alapjaiból.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|