Északi Skóciában máig is kelte nyelvjárást beszélnek, az
ország déli részében azonban már a XI. sz. óta az angolszász nyelv fészkelődött
meg, amely a számos angol bevándorló révén mindinkább elterjedt. Noha Skócia
nagyobb és népesebb részének nyelvét némely nyelvjárási sajátosságok
jellemezték, főbb vonásaiban mégis angol volt, mint az a XIII-XIV. sz.-ból
származó legrégibb emlékei is bizonyítják. Az 1300 körül élt Ercildoune Tamás
(a rímelő) költeményei közül csak jóslatok és Barbour Jánostól maradt fel egy
nagy költemény Bruce Róbertről. Mellette még Huchown élt, aki egy költeményt
irt Arthurról (megjelent Edinburgban 1872-79). Egyéb művek: Andrew of Wyntoun
Orygynal Cronykil of Scotland-jra (megjelent a Historians of Scotland c.
vállalatban 1872-79. Edinburgban), a Wallece hősről szóló (1460 körül) eposz,
amely a Scottish Text Society kiadványai közt jelent meg (1884-88) és amely
máig is kedves könyve a skót népnek. Chaucer költőt utánozták a XV. sz.-ban: I.
Jakab király (megh. 1437.), Henryson Róbert (megh. 1506 körül). Felülmulta őket
a XVI. sz. kezdetén Dunbar Vilmos (l. o.), akivel egyidejüleg Douglas Gavin
(megh. 1522.) is kitünt mint költő. Említendők még Scot Sándor, a skót
Anakreon, Lyndsay Dávid (meghalt 1555.), aki a katolikus lerust, a királyt, a
nemességet szatirizálta (Poetical works, kiadta Chalmers György, 3 köt., London
1806; megjelent az Early Text Society kiadásában is, u. o. 1865-71). A XV. és
XVI. sz.-ból való még sok más, mai napig is elterjedt skót ballada. A XVI. sz.
második felében az országban dúló belviszályok miatt az irodalom nem igen
virágozhatott. Maitland Rikárd (megh. 1586.) és Hume Sándor (megh. 1609.)
vallásos, erkölcsös költeményeket irtak, Montgomerie Sándor The cherrie and the
slae (1597) címü gyenge allegoriát adott ki. A legjelentékenyebb prózai munka e
korból Knox János (megh. 1572.) History of the Reformation címü műve. Miután
VI. Jakab, aki maga is tett költői kisérleteket, I. Jakab címmel az angol
trónra lépett, a művelt skótok, akik mindig előnyben részesítették a latin
nyelvet, teljesen felhagytak azzal, hogy a maguk nyelvjárását használják
irodalmi nyelvül. Johnstone Arthur és mások Buchanan mintájára latin verseket
irtak, Ayton Róbert (megh. 1638.), Drummond Vilmos (meghalt 1649.) és a többi
XVII. sz.-beli költő az angol költői iskolához csatlakozott. A skót nyelv
lingua rustica lett, amely nem szerepelt az irodalomban. Csak Ramsay Allan használta
ismét a skót népnyelvet a nép életét festő jeles költeményeiben. A jeles
költőnek néhány utánzója is akadt a XVIII. sz.-ban, igy Crawford (megh. 1773.),
Fergusson Róbert (megh. 1774.), Ross Sándor (megh. 1784.). Nagy hatással voltak
Percy (l. o.) Reliques-jei, amelyek a skót népköltészet kincsei iránti
érdeklődést ismét felélesztették. Herd Dávid már 1769. kiadta Scottish songs
and ballads c. gyüjteményét, 1771. jelent meg az Auld Robin Gray c. fenséges
ballada, amelynek szerzőjét csak félszázad mulva ismerték fel Barnard Annában,
Balcarres gróf (megh. 1825.) leányában. Egyéb dalköltők: Love János (megh.
1798.), Skinner János (megh. 1807.), Elliot Janka, Blamire Zsuzsána (megh.
1794.) és Cockburn Alicia (megh. 1794.). Végül aztán Burns Róbert (l. o.) adta
ki költeményeit, amelyeket nemcsak Skóciában, hanem Angliában is nagy
lelkesedéssel fogadta. Honfitársaira nagy hatással voltak e költemények, sokan
is utánozták őket. Igy Wilson Sándor (megh. 1813.), Mayne János (megh. 1836.),
Boswell Sándor, Tannahill Róbert (megh. 1810.), Macneill Hektor (megh. 1818.).
Nagyon kitünt Hogg Jakab (l.o.), Cunningham Allan és Motherwell (megh. 1835.).
Scott mintájára a régi skót népmondákat dolgozták fel (The minstrelsy of the
Scottish border, 3 köt., 1802). Hislop Jakab (megh. 1827.) a Covenant vértanuit
ünnepelte, Nicoll Róbert (megh. 1837.) tanító költeményeket irt. Legújabban
nagy népszerüséget szereztek költeményeikkel Gilfillan Róbert, Wilson János,
Aytoun Vilmos Edmonstoune (l. o.), Smith Sándor. L. még Angol irodalom.
Forrás: Pallas Nagylexikon