Slavici

János (ejtsd: szlávics), román szépirodalmi és politikai iró, szül. Világoson (Arad) 1848 jan. 6-án. Középiskoláit Aradon, Temesváron és Szatmáron végezte. Előbb a papi pályára készült, de hamarosan megvált a teologiától s jogi pályára lépett, melyet Budapesten kezdett meg s azután Bécsben végezett be. Tanulmányai befejeztével Nagyváradra került, ahol a görög keleti konzisztoriumnál titkári állást nyert. Nem sokkal ezután Jászvásárba, majd Bukarestbe került. Jászvásárban a Convorbiri Literareben megjelent dolgozataival - kezdetben vígjátékaival - tünt fel s mindjárt mint a junimisták által alapított Direc?ie Noua (Új irány) első rangu tagja lett ismeretes. Egy tanulmánya jelent meg a magyarokról (Studiu asupra Maghiarilor) ugyancsak a Convorbiri Literare hasábjain. 1884. Szebenbe került s a hirhedtté vált Tribuna román politikai napilap szerkesztését vette át, melyet mindaddig, mignem a romániai liberális párt újra hatalomhoz jutott, a legféktelenebb izgató hangon szerkesztett, majd sugalmazott. Izgatásáért a sajtóbiróság egy évi államfogházra itélte. Sturza hatalomra jutásával ő is fordított a dolgon s engedékeny lett. Különben mint politikus soha vezető szerepre nem jutott, hanem csak mint eszköz szerepelt. Nagyobb és maradandó azonban szépirodalmi működése. Irt még egy világtörténelmet is. Ma újra mint tanár működik Bukarestben.

Forrás: Pallas Nagylexikon