Smilax

Tourn. (növ., tőrszulák), egyszikü, felfutó örökzöld cserje, ritkábban alacsony félcserje a liliomfélék Smilaceae alcsaládjában. Szára szúrós, melléklevele kacskaóvá alakul (párhakacskaó), ernyős virága kétlaki, gyümölcse bogyó. 187 faja (nálunk egy) leginkább Amerika meleg tartományaiban terem, 45 faja ásatagon is ismeretes. Több amerikai faj (S. syphilitica Humb. et Bonpl., S. officinalis Kunth, S. pseudosyphilitica Kunth stb.) a sassaparilla v. sarsaparilla gyökér (radix sarsaparillae) törzsnövénye. A S. China L. khinai és japáni gyökere (kinagyökér) olyanforma mint a burgonya; köszvény és szifilis ellen orvosság (radix chinae orientalis), de mostanában az amerikai faj félreszorítja. A S. aspera L. déleurópai, hazánkban csak Fiume sövényein él, a platánusra 16 m.-nyire is felkúszik. Homeros idejében jóillatu virágát borostyánlevéllel Bacchus ünnepein koszoruba kötötték. Piros bogyóját ma is koszoruba kötik vagy a leánykák hajába tűzik. A mitologia szerint S. nimfa változott e növénnyé.

A sarsaparilla vagy sassaparilla (szárcsagyökér) különböző S. fajoktól származó tollszárujjnyi vastag mellékgyökér, mely 50-60 cm hosszu, 8-10 cm átmérőjü harántul is átcsavart kötegekbe csavarva jön kereskedésbe. Igen hosszu, hengeres, csíkos vagy gyengén barázdált, kivül szürkés-barna vagy barnás-vörös, tollszárvastagságu, el nem ágazó, nyálkás, később csípős ízü mellékgyökerek, melyen harántmetszetben széles, fehér, keményítődús középső kéreg, keskenyebb fagyűrü és ugyancsak széles bélállomány látható. Hivatalos a kövér vagy hondurasi szárcsagyökér, amely kivül alig ráncos, kéregállománya vastag, keményítőtől duzzadó. Rossz a veracruzi v. sovány sarsaparilla, amely mélyen barázdált, összeesett kéregállománnyal bir. Tartalmaz keményítőt, nyálkát és asparagint. A hires bujakórellenes Zittmann-főzet egyik alkatrésze.

Forrás: Pallas Nagylexikon