Smithsonit
vagy cinkpát (ásv.), cink-karbonát (ZnCO3),
többnyire egy kevés vasat, mangánt, magnéziumot, meszet, sőt ólmot és kádmiumot
is tartalmaz. Mészpáttal izomorf, hatszöges rendszerbeli romboéderben, a
kristályok aprók, gyakran gömbölyödöttek; leggyakrabban fürtös veséded, héjas,
cseppköves, rostos halmazokban, vaskosan, tömött, földes tömegekben. Szintelen,
sárga, zöld, barna, szürke, áttetsző vagy átlátszatlan. A S. lapok irányában
hasad; k. 5, fs.4,5. Gyakran nagyon igénytelen külsejü, limonithoz hasonló,
mert az festi sárgára vagy barnára; elégszer sejtes szerkezetü, amikor sejtes
gálma a neve. Igen fontos s a legjobb cinkérc. Régebben, amikor a szfaleritből
még nem tudták a cinket kiolvasztani, kizárólag S.-ból olvasztottak cinket.
Telében, tömszben, telepben találni többnyire mészkővel és dolomittal
kapcsolatban és hemimorfit, galenit és egyéb ércek társaságában. Szép
kristályok ismeretesek hazánkban Dognácskáról, Rézbányáról, Kapnikról. Nagyon
szép fehér és sárga gömbös, fürtös halmazokat szolgáltat az Altai-hegység.
Gálma is a neve, mivel azonban ez a név egyéb cinkércekre is használatos,
különösen pedig a hemimorfitre, széngálmának is szokás mondani. Amikor a S.
vasat és mangánt tartalmaz aránylag nagyobb mennyiségben, akkor vascinkpát,
cinkvaspát és mangáncinkpát is a neve. Mint kagylók kövesítő anyaga is
ismeretes.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|