Sobri

(vagy Zsubri) Jóska, a magyar betyárromantika egyik kiváló alakja, kinek származását, tetteit és végét a nép, később a szenzációhajhászó irodalom is, legendás homályba burkolta. 1835 májusában tünt föl először a haramia, Milfajt, Mógor, Pap Andor és még számos cinkostársával, Vas, Sopron, Győr vármegye, később csaknem az egész Dunántúl közbátorságát fenyegetve. E merész zsiványokhoz a nép vonzódott. «Az urakat rabolják, de az szegényt nem bántják», mondja róluk az egykoru nóta, és S. nagylelküsége, gavallérsága hires lett még a művelt körökben is. E romantikából keletkezett aztán az a rebesgetés, hogy S. nem más, mint a kalandjairól hires Vay József gróf (Ábrahám, a máramarosi főispán fia, szül. 1806., a szabadságharcban honvédőrnagy, megh. 1865.), vagy mint a Dunán túl inkább hitték: a gazdag becsehelyi Csúzy-család egy elzüllött fia, ki tiz esztendeig csikóskodott a Bácskában. S. bandája 1836 dec. 8. Hunkár Antalt, az inzurgens ezredest rabolt ki szolgagyőri kastélyában. Hunkár ekkor magától a királytól és a nádortól követelt védelmet a haramiák ellen és csakhamar kilenc vármegyéből valóságos népfölkelés és katonaság indult a rablók kiirtására. A banda egyik vezére, Milfajt, Komárom vármegyében került kézre társaival és bitón végezte életét. S.-t és a többi 14 szegénylegényt Tolna vármegye somogyi határán, a lápafői erdőben, 1837 febr. 16. kerítették be a zsandárok, a dsidások, a fölfegyverkezett nép és nemesség. Egy nehány betyár elesett, a többi megugrott, S. pedig látva, hogy nem menekülhet, agyonlőtte magát. Ma már bizonyos, hogy S.-t voltakép Pap Józsefnek hivták és az endrédi (vasvármegyei) kovács fia volt. (Az egykoru népballada szerint «kanász az Zsubri apja».) A köztudat azonban nem akart belenyugodni a haramiavezér legendájának ilyen közönséges megoldásába. Épp S. halála után kezdtek támadni mind itthon, mind Németországban a regényesnél regényesebb mende-mondák, és velök egy egész S.-irodalom. A negyvenes évek elején az a hir keletkezett, hogy S. Amerikába szökött és New-Yorkban él mint gyógyszerész. Ezt némelyek még harminc év mulva is hitték. S. történetét Eötvös Károly derítette ki a Budapesti Hirlap 1887 októberi számaiban megjelent tárcasorozatban. V. ö. Tóth Béla, Mendemondák (Budapest 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon