Sodalitas Litteraria Danubiana

(gyakorta, de tévesen Sodalitas Litteraria Ungarorum is), a dunai tudós társaságnak latin elnevezése, mely tudós társaság a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején létezett és melyben az akkortájt Bécsben és Budán élő humanisták egyesültek. Már 1490. élén és nagyon kifejlődött társadalmi élet volt a Budán tartózkodó magyar és olasz tudósok közt (Celtis Konrádnak [l. o.], a társaság tudós előkészítőjének egykoru ódája «ad coetum Ungarorum» van intézve), de az igazi megalakulás csak 1497 nyarán történt, midőn Celtis Konrád Stiborius András kiséretében Bécset és Budát hosszabb távollét után ismét meglátogatta. Celtis Budán is, Bécsben is a buzdító szerepét játszotta, az ő buzdítására lettek a társaság tagjai a következők: Budán a királyi kancellária legnevezetesebb tagjai, Olmützi Ágoston (l. Augustinus Moravus), Schlechta, Neideck, Melius; Bécsben az egyetem legkiválóbb tagjai és pártfogói, Krachenberger (Graccus Pierius), Fuxmagen, Cuspinianus, Stiborius, Stabius, Balbus és mások. Elnökül megválasztották ifjabb Vitéz János veszprémi püspököt, a bécsi püspökség adminisztrátorát. A társulat mint olyan nem annyira tudományos és irodalmi, hanem inkább társadalmi téren szolgálta a humanizmus ügyét. Szervezeténél fogva két (budai és bécsi) fiókból (contubernium) állott, melyek külön-külön is működtek, de közös elnök és társelnök (sodalis) alatt állottak és együttes összejöveteleket is tartottak, szimpozionokat (társas vacsorák, fűszerezve tudományos vitákkal) rendeztek. Voltak kültagjaik is, akiket vendégszeretően fogadtak, alkalomadtán maguk is meglátogattak s akiknek révén a társaságnak s a budai udvarnak hire messze földre elszármazott. Ilyenek voltak Heidelbergában Vigilius, Mainzban Gresmund, Augsburgban Peutinger (l. Itinerarium), Nürnbergben Pirkhaimer. Budai összejöveteleiknek helyiségét nem ismerjük, Bécsben a mai Singerstrasse 897. sz. házban gyüléseztek. De bár első sorban társadalmi célokat követtek, nem szűkölködött működésük irodalmi eredmény nélkül sem. Irtak alkalmi költeményeket (leginkább a társulat szellemi védnöke Celtis Konrád tiszteletére), szinműveket, melyekben mint műkedvelők maguk is felléptek és zeneműveket is. V. ö. Ábel Jenő, Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (Akadémiai Értekezések, Budapest 1880), ahol a régebbi irodalom is közölve és kritikailag méltatva van.

Forrás: Pallas Nagylexikon