Soest

(ejtsd: szoszt), az ugyanily nevü járás székhelye Arnsberg porosz kerületben, vasút mellett, (1895) 15,405 lak., cukorgyárral, 11 sör-, 4 szeszgyárral, pléh-hengerművel, kalap-, szivar-, maláta-, pléháru- és lámpakészítéssel, gőz- és vizi malmokkal, téglaégetőkkel; régi erődítményeinek néhány érdekes maradványával (Osthofenthor); egy pár régi templommal, amelyek közül a legszebb a kéttornyu, ugynevezett Wiesenkirche a XV. sz.-ból való szép oltárképpel; többféle iskolával és jótékonysági intézettel. A város körül elterülő Börde 250 km² területü nagyon termékeny vidék. S. a középkorban egyike volt az első rangu hanzavárosoknak, amely kereskedelme és gazdagsága által Észak-Németország legelőkelőbb városai közt foglal helyet. A S.-i városi jog (Jus Susatense) számos hanzavárosban talált elfogadásra. A S.-i viszály az volt, amelyet a kölni érsek Cleve hercegével 1444-47. folytatott a S. városa fölötti fenhatóságért és amely ez utóbbi győzelmével végződött. V. ö. Hausberg, Die Soester Fehde (Trier 1882); S., seine Alterthümer u. Sehenswürdigkeiten (Soest 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon