Solfeggio

(ol., ejtsd: szofeddso, franc. solfége), olyan énekgyakorlat, melynél a tanuló énekes nem meghatározott értelmü szövegszavakat, hanem csak a különféle magánhangzókat használja a hangok kihozatalára, hogy alapos gyakorlatot nyerjen a hangközök tiszta eltalálásában, a magánhangzókra eső hangok szabatos összekötésében és hangsúlyozásában, valamint minden magánhangzóval ízléssel tudjon frazirozni. A S.-kra vonatkozó legjelesebb s elterjedtebb gyakorlatokat irtak: Concone, Lablache, Crescentini, Berelli és mások. A S.-gyakorlat tehát megfelel a szolmizáció szótagjaival való éneklésnek, melyek a magánhangzók mindenikét magukban foglalják; az ily éneklést vokalizálásnak is nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon