Solipsismus

(a lat, solus a. m. egyedül és ipse a. m. maga szótól), az a tan, hogy valami egyes alany vagy én az egyetlen létező; a világ, beleértve a többi tudatos lényeket is, csakis ezen egyetlen létező én-nek képe. A S.-t a maga merevségében (mely minden valóságot az egyéni én-en kivül tagad), mint tant nem vallja semmiféle filozofia, de gondolatkörével éritnkezik ugy az ind brahma tana, mely a tárgyak és alanyok világát Brahma csalódásának, álomképének hiszi és a szemlélődőt Brahmával azonosítja, valamint a buddhizmus, mely a világ jelenségeit a szemlélődő alany csalódásának hiszi, végre Fichte János Gottlieb filozofiája, mely a tárgyak világát mint az alanynak, az énnek tételezését, produkcióját szemléli. A S. tanát legklasszikusabban adja elő Fichte, Die Bestimmung des Menschen címü művében. - Solipsisták, a jezsuiták (S. I.) gúnyos neve, ami azt jelenti, hogy ők csak magukra gondolnak. A Monarchia Solipsorum (Velence 1646) valószinüleg a magyar eredetü Inchoffer (l. o.) műve.

Forrás: Pallas Nagylexikon