Solon

ó-görög költő és törvényhozó, szül. 640 és 630 között, megh. Athénben Kr. e. 559., mások szerint Ciprus szigetén. Fejedelmi vérből származott és korán feltünt egyrészt ama szerepével, melyet Szalamisz elfoglalásánál játszott, másrészt mint a krisszai expedició lelke, amikor Athén mint a delfii jóshely boszulója először szerepelt az összes görög államok mandatáriusa gyanánt. Ennél nagyobb fontosságra jutott a róla elnevezett törvényhozás, igazabban társadalmi reform által. Az athéni osztályharcban, melynek széthúzó törekvéseit még Drákón (l. o.) vées szigora is csak ideig-óráig tudta megfékezni, Kylon (l. o.) kisérletei pedig még inkább elmérgesítettek, S.-nak könnyen sikerülhet vala, hogy szülővárosában a tirannist hatalmába kerítse. E helyett azonban saját személyében egyesítette a törvényhozónak és a törvények végrehajtójának kettős szerepét, melyben mint első archon az 594 és következő években sikeresen és szerencsésen lépett fel. Törvényhozását átmeneti intézkedéseken kezdette, nevezetesen az adósságok 27 %-os leszállításán, az adósságuk miatt polgárjogaikban korlátolt adósok polgárjogának helyreállításán és azon, hogy a hitelező foglalási és letiltási joga azontúl nem terjedhetett ki sem az adósnak, sem az adós családjának személyére.Ezt követte a polgári jogok és kötelességek megállapítása, még pedig nem mint eddig a születés, hanem a vagyon alapján. Igy osztotta Athén összes lakosságát négy osztályra, melyeknek mindenike jövedelméhez képest fizetett adót, viselt hivatalt és teljesítette katonai kötelességét. Az első osztálynál az adókulcs alapjául az egész vagyon szolgált (6000 drachma); a másodiknál már csak a vagy ^5/₆-a (3600 drachmából 3000 dr.) után adóztak; a harmadiknál csak ^5/₉ után (1800 drachmából 1000 dr. után fizettek adót); a negyedik teljesen adómentes volt. Látjuk, hogy S. progressziv adót vett alapul, mely a vagyonnal egyenes arányban nőtt, de viszont a többet fizető osztályokat nagyobb politikai befolyással kárpótolta. Igy az első osztálybeliek, az u. n. ötszázmérősök (Pentakosiomedimnoi) kizárólagos joggal birtak az archonok méltóságára és az ereopágban való részvételre. A többi hivatal és méltóság a másodosztályu lovagok (Hippeis) és a harmadosztályu igázgazdák (Zeugitai) között oszlott meg; a negyedosztályuak (Thetes) közhivatalt nem kaptak, de a többivel együtt ők is földjüknek és vagyonuknak szabad uraivá lettek s nemcsak a metoikok (l. o.) állapotát szabályozták, de még a rabszolgák is részesültek némi jogokban. A törvényhozás kiegészítő része az egyes államhivatalok jogkörének meghatározása volt. Felebbezési forum lett a heliaia (l. o.), legfőbb közigazgatási hatóság pedig a S. által megreformált államtanács (búle), melynek 400 tagjához mind a négy filé (l. o.) egyenlőképen járult. Nem egészen biztos, vajjon a törvényhozás korszerü reviziójára hivatott nomotéták (l. o.) eszméje tőle ered-e, de az tény, hogy törvényeit maga sem tekintette változhatatlanoknak, valamint az is, hogy minél több polgárnak minél gyakrabbi bevonása útján demokratikus művelt közszellemet akart teremteni. Mind a mellett S. nagy szabásu műve, éppen mert a középutat kereste, egy pártot sem elégített ki, s midőn megalkotója hosszabb külföldi útjáról visszatért, hasztalan igyekezett kedves terveit Pisistratos ellen megvédeni, aki a forma kedvéért megtartotta a régi intézményeket, de azért lényegben mégis a tirannis embere volt. S. nemcsak mint államférfiu volt hires, nagy hirre jutott műveltsége révén is, ugy hogy a hagyomány a hét görög bölcs egyikének tarotta. De mig a bölcs S.-nak tulajdonított mondások hijával vannak a történeti alapnak, S. a költő tekintélyes helyet foglal el az ókori elegiairók között. Elegiáiból, nemkülönben bölcselmi gnómáiból számos kisebb-nagyobb töredék maradt reánk, melyek egytől-egyig szerzőjük erkölcsi komolyságáról és tisztutl, emberszerető világnézetéről tanuskodnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon