Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Solothurn... ----

Magyar Magyar Német Német
Solothurn... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Solothurn

(Soleure), 1. Svájc Ny-i részének egyik kantonja Basel vidéke, Aargau, Bern és Elzász közt; rendetlen alaku főtömegének és három exklavéjának (Steinhof berni területen, Klein-Lützel Bern és Elzász közt, Leimenthal Bern, Basel vidéke és Elzász közt) területe együtt véve 786 km2. A kantonban Dny-ról ÉK. felé a Jura egyközü láncai vonulnak végig, amelyek közül az Aar-völgy bal oldalán elhúzódó Weissenstein a legnagyobb; ennek legnagyobb csúcsai a Hasenmatt (1448 m.), a gyönyörü kilátást nyujtó Weissenstein (1284 m.) és a Röthifluh (1398 m.) és amely S. területén a Bolchen-Fluhban (1100 m.) végződik. Az Aar tulsó oldalán a Jurával egyközü dombláncok húzódnak el, amelyek közül a Bucheggberg 671 m.-nyire, a Jura és Aar közt fekvő Born pedig 591 m.-nyire emelkedik. Az É-i kis exklavékat kivéve, az egész kanton vizei az Aar környékéhez tartoznak; az Aar itt veszi föl balról a Siggernt és a Weissenstein mögött fakadó Dünnerent, a Nagy-Emmét a Limpbachhal. Az éghajlat az Aar völgyében a legenyhébb, de ott is sok a köd. A talajnak 91,6 %-a termékeny; ebből esik 472,3 km2 szántóföldekre, kertekre és legelőkre, 244,8 km2 pedig az erdőségekre. A termékeny talaj fő termékei a gabona, különösen a Bucheggberg járásban. A szőllőtermelés nem jelentékeny; öszesen 70 ha. a szőllők területe; ellenben fontos még a gyümölcstermelés. A réti gazdálkodásra nagy gondot fordítanak. Az állatállomány az 1886-iki összeirás szerint volt 2833 ló, 33,830 szervasmarha, 11,983 sertés, 3681 juh, 11,818 kecske és 8831 méhkas. A bányászatnak is van jelentősége; termékei S. város körül a márvány, Bucheggberg körül az épület- és Schnottvild körül a malomkő; Olten körül nyerik Svájc legjobb meszét. Az ásványvizek közül a lostorfiak és az attisholzbadi a legismertebbek. A lakosok száma (1888) 85,621 (41,903 férfi, 43,718 nő), esik 1 km2-re 108. Vallásra nézve volt 63,706 kat., 21,655 ev. ref., 145 izraelita és 115 más vallásu vagy felekezet nélküli; anyanyelvre nézve pedig 84,207 német, 1213 francia, 144 olasz, 3 román és 54 egyéb. A születések száma 1892-ben 2873, a halálozásoké 1801 és a házasságoké 674. A lakosság az egyes járások szerint a következőképen oszlott meg 1888-ban: Valsthal 12,513, Bucheggberg-Kriegstetten 17,501, Dorneck-Thierstein 12,709, Olten-Gösgen 22,076 és S.-Lebern 20,822. A lakosság 42 %-a iparral foglalkozik. A főbb iparágak: az órakészítés, fémöntés, gép-, papiro-, dohány-, cikória-, fésü-, cipő-, cementgyártás, gyapju- és pamutfonás, selyemipar és parkettakészítés. A legfontosabb hágók a Jurában a Felső- és Alsó-Hauenstein és a Passwang. Az 1875 dec. 12-én megalkotott, 1887. és 1895. revideált alkotmány demokratikus. A kantoni tanács, minden 800 lakosra 1 tag, a törvényhozó, az 5 tagból álló kormánytanács, amelynek elnöke a Landamman nevet viseli, a végrehajtó testület. Minden törvényre és a 100,000 frankot meghaladó kiadási tételekre nézve a népszavazat kikérendő; azonkivül 2000 szavazó polgár kivánságára a népnek is van ugy új törvények szabása, mint az alkotmányrevizió dolgában kezdeményező joga. Minden politikai községnek van egy békebirája és minden járásnak járásbirósága. Büntető ügyekben az esküdtszék itél. A végérvényesen döntő biróság a S.-ban székelő felső törvényszék. A kanton bevételei 1892-ben 1,7, kiadásai 1,9 millió frank. Az oktatásügy szolgálatában állanak: 254 népiskola 13,836 tanítvánnyal, 1 középiskola, 4 iparos-, 8 iparos tovább képző iskola.

2. S., az ugyanily nevü kanton fővárosa, püspöki székhely, a három híddal áthidalt Aar partján, a Jura D-i lábánál 435 m. magasban, vasutak mellett, (1888) 8460 lak., órakészítéssel, nagy márványbányákkal, egy cement-, egy kémiai gyárral és egy pamutfonóval; régi fegyvergyüjteménnyel, a község házában városi könyvtárral (40,000 kötet, 200 inkunabulum), éremgyüjteménnyel, városi képtárral, amelyben az ifjabb Holbein egy szép képe (Madonna a gyemrekkel) látható; római és középkori régiségek tárával; szinházzal, több jótékonysági intézettel. A nagyobbára széles utcákból álló város kiválóbb épületei a Szt.-ursus-székesegyház a XVIII. sz.-ból nagy kupolával, gazdag egyházi kincsekkel (a XIV-XVIII. sz.-ból való fém- és szövött tárgyak); egy torony, korai burgundi épület az V. vagy VI. sz.-ból; a városháza és püspöki palota. A festői, villákkal és nyaralókkal beépített környéknek legszebb helyei Zuchwyl falu, amelynek temetőjében nyugdik az 1817. itt elhunyt Kosciusko szive; Wengistein szép kilátással, Attisholz fürdő és Weissenstein gyógyhely.

Történelem. A hagyomány szerint S. egyike volt a gallusok legrégibb városainak, amelyet a helvétek kivándorlásuk alkalmával fölégettek. A rómaiak idejében ezen gallus város helyén épület Solodurum; még máig is számos maradvány tesz tanuságot a római uralomról. Történelme azonban csak a VI. századdal veszi kezdetét, midőn a frankok az Aar mellett egy bencéskolostort alapítottak. 888. S. földje burgundi, későbben a zähringeni grófok uralma alá került. 1295. a környék urai ellen S. a berniekkel kötött szövetséget és részt vett azon háborukban, amelyet Bern az osztrák és burgundi nemességgel folytatott és ezek által, különösen Kyburg grófi birtokok elfoglalásával területét nagyobbította. 1481-ben a burgundi háboruk befejezése után Fribourggal együtt belépett a svájci szövetségbe. A sváb háboruban részt vett a Dornach melletti 1499-iki döntő ütközetben. A reformáció S.-ban is gyorsan elterjedt, de a kappeli csata után Bucheggberg kivételével a lakosság zöme visszatért a kat. vallásra. Miként Bernben, Luzernben és Fribourgban, ugy S.-ban is a XVI. és XVII. sz.-ban lassan-lassan a demokratikus uralom helyére az arisztokratiksu lépett. Uganezen időben szolgáltatta a legtöbb zsoldost a franciáknak, akik a kanton székhelyét tették a francia követségnek is székhelyévé. Midőn a franciák 1798. S.-t minden ellenállás nélkül megszállották, véget vetettek a patriciusi uralomnak és a kantont beolvasztották az egységes helvét köztársaságba. 1814., miként a többi kantonokban, az 1798 előtti kormányformát nagyjában visszaállították és csak 1830., a juliusi forradalom hatása alatt, a balsthali népgyülés döntötte meg, midőn S. város és vidékének lakóit egyenlő joguakká tették. Ez idő óta zután a kanton kormánya demokratikus irányban fejlődött lassan tovább. 1875. a nép által elfogadott új alkotmány az általános népvszavazás behozatalával a képviseleti demokráciát tiszta demokraciává alakította át. 1887. a radikális kormány ellen a közigazgtásba becsúszott hibák s a kantonok bankjának veszteségei miatt nagy elégületlenség keletkezett, ami a végrehajtó hatalom bukását s új demokratikus alkotmány megteremtését vonta maga után. Az utolsó alkotmányrevizió (pénzügyi reform, arányos választási rendszer stb.) 8342 szóval 2777 ellen 1895 márc. 17. fogadtatott el. V. ö. Strohmeier, Der Kanton S. (St. Gallen 1836); Arx, Die Regeneration im Kanton S. v. 1830 (S. 1880); Hartmann, S. u. seine Umgebung (u. o. 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is