Somló

Sándor, családi nevén: mogyorósi és bánóci Hlavathy Ödön, szinműiró, szül. Kaposon (Ung) 1859. Atyja, ki a premontreiek jószágigazgatója volt, fiának gondos nevelést adott. Korán érdeklődött a történelem, a népmesék és dalok iránt és mint gyermek, játékok helyett apja könyvei közt élt.Iskoláit Ungváron és Pesten járta; itt annyira erőt vett rajta a szinpad utáni vágy, hogy megvált az iskolától és az országos szinészeti iskolába lépett 1875. S. név alatt. Mivel szülei e lépése miatt megvonták tőle anyagi támgoatásukat, súlyos küzdelmek közt élt másolásból és statisztaságból. Rednszeresen ez időben kezdett irogatni verseket, eleinte a Magyarország és a Nagyvilágba és szindarabokat, melyekért Szigligeti is bátorította. Költemények címü első verskötete (1878) Raoul szerelme c. kis egyfelvonásos szinművet is tartalmaz. A szinésziksolából Győrbe ment 1878., hol 3 évet töltött, s újabb verskötetet adott ki: Éjszakák (1880) c.; itt adták elő első népszinvűvét: Apa és fiu, mely azonban nem tetszett. Azután Sopronban, Komáromban, Esztergomban, Pozsonyban, Szombathelyen és Debrecenben fordult meg, itt irta 1881. Sirius címü tragédiáját s egy prologot az egri szinház megnyitására; a Sirius 1882-84. Debrecenben, Nagyváradon és Szegeden élénk hatással került szinre. Első szerelem c. vígjátéka 1884. akadémiai koszorut nyert; a nemzeti szinházban azonban elbukott e darab. 1885. Ovidius c. vígjátékával az akadémia Teleki-díját nyerte meg. 1886. Apród c. költői elbeszélése a Kisfaludy-társaság Bulyovszky-díját nyerte. 1887. Gorgo c. tragédiája a Csiky Gergely Vasemberével szemben két szavazatot nyert az akadémiánál, s e darab Poszonyban nagy hatást tett, a szerzőt a Toldy-kör ezüstkoszoruval tisztelte meg. 1889. Nagyravágyó címü tragédiája Teleki-díjat nyert. 1893. összegyüjtött költeményeit egy kötetben Bolyongás címen közrebocsátotta. 1894. Fra Girolamo tragédiája Teleki-díjat nyert, ez a nemzeti szinházban 1895 óta műsoron van, épp úgy Zsolt vezér ifjusága c. történeti vígjátéka, mely a Bánffy báró díját nyerte. 1896. megnyerte a vígszinház 1000 frtos díját Királyi házasélet c. vígjátékával, a Kisfaludy-társaság Bornemisza báró jutalmát Szombatosok c. történeti szinművével és az akadémia Kóczán-jutalmát IV. István c. történeti drámájával. A Kisfaludy-társaság 1897. tagjául választotta. 1893-tól a nemzeti szinhz tagja; mint szinésziskolai tanár is működik Rákos Szidi iskolájában.

Felesége Vadnay (nagyváradi Stépán) Vilma, operetee-énekesnő, szül. Sátoralja-Újhelyen 1864. Kora gyermekségétől angy vágyat érzett a szinészeti pálya iránt, s midőn tanulmányit Budapesten végezte, többször látta játszani a népszinházban Blahánét, ki e perctől ideálja lett. Növendéktársainak sokszor dalolgatott, hangja álalánosan feltünt és egy intézeti vizsga alkalmával Coburg hercegné meghallotta, sőt Káldy Gyula figyelmébe ajánlotta, ki akkor a szinésziskola operaosztályának tanára volt. Káldy fölvette az énekiskolába s egy év mulva már Rákosi Jenő, a népszinház igazgatója szerződtette a népszinházhoz, hol három évig maradt. Nagyobb gyakorlatra szert teendő, Krecsányi Ignác társulatához szerződött Debrecenbe, onnan Kolozsvárra, majd Szegedre, már első rendü énekesnőnek; itt ment férjhez S.-hoz, kivel az ország minden nagyobb városában megfordult s ugy operette-szerepekben, mint különösen népszinművekben rendkivül ünnepeltetésekben volt része, mindenütt mint «kis Blahánét» emlegették. Legkiválóbb szerepei: Lili, Madarász, Finum rózsi, Csókon szerzett vőlegény, Siroki románc stb. Operában is énekelt, a Parasztbecsületben mint Santuzza s Fekete dominóban mint Angela.

Forrás: Pallas Nagylexikon