Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Somlyó-hegy... ----

Magyar Magyar Német Német
Somlyó-hegy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Somlyó-hegy

egészen szabadon álló hatalmas bazalt-kúphegy, mely Veszprém vármegye devecseri j.-ban Somlyó-Vásárhely fölött emelkedik; magassága 435 m. Tetején rom van, melynek falai még meglehetős épségben vannak. Az alsó várban kivehetők még a várőrség szobái, a belső várban a várúr lakása és a konyhahelyiség magas kürtőjével. Az udvar közepén bedobált kővel és törmelékkel jóformán megtöltött széles, kikövezett kút van. Már a XIV. sz. végén fennállott mint királyi vár. Zsigmond azonban 1389. Garai Miklós nádor fiainak Miklósnak és Jánosnak adta át cserébe a valkóvármegyei ivánkaszentgyörgyi uradalomért. A Garai-család kezén maradt 1457-ig, amikor is Garai László nádor a pannonhalmi Szt.-Márton-monostornak konventje előtt megjelenvén, élő szóval előadta, hogy atyja Miklós a gőri püspökséget néhány évig világi kézzel kormányozta és jövedelmeit kénye-kedve szerint használta, azon igéretét pedig, hogy a gőyri egyházat ennek fejében kárpótolja, hirtelen halála miatt nem teljesíthette. Ő tehát, hogy atyja lelkét megmentse az isten boszujától, S. várát minden tartozandóságaival együtt a győri püspökség számára felajánlotta. A vár azonban kevés ideig maradhatott a győri püspökség birtokában, mert már 1464-ben tapsonyi Anthimi János kezén találjuk. 1495. Bakócz Tamás egri püspök kapta királyi adományban, ki végrendeletében e várat 1517. unokaöccsének erdődi Bakócz Péternek hagyományozta. Ettől fogva a XVI. sz.-ban az Erdődy-család a vár ura. 1603. Nádasdy Tamásé, ki ez év jan. 6. Ugod és Devecser várával együtt örökjogon adta el 6000 magyar forintért Megyeri Imrének és neje Viczay Magdolnának. 1675. Liszti János gróf a vár birtokosa. Utoljára 1717. szerepel, midőn Bottyán János, Rákóczi tábornoka, Starhemberg, Rabutin és Pálffy közeledtének hirére a várat élelemmel láttatta el, s az ugy ahogy kijavított ócska fészekbe némi csekély őrhadat vetett. Hadi jelentősége már akkor sem volt, s a felkelés végén pusztán hagyják, az egészetnek engedik át. V. ö. Tudományos Gyüjtemény (1824, VIII., 85.); Véghelyi Dezső, Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (4. köt.); Ráth Károly, Vasárnapi Újság (1865. évf. 16. sz.); Magyarország képekben (Pest 1868). E két utóbbi képpel.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is