Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Somogyi... ----

Magyar Magyar Német Német
Somogyi... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Somogyi

1. Alajos, misszionárius, szül. rév-Komáromban 1816 jun. 2., megh. Pesten 1865 jul. 2-án. 15 éves korában a nagyszombati szemináriumba lépett, majd Bécsben pappá szenteltetett. Visszatérve hazájába 1841-43 közt a Religio és Nevelés segédszerkesztője lett, azután Esztergomba ment, hol a káptalan könyvtárnoka volt. 1850. mint misszionárius É.-Amerikába ment, de megrongált egészségi állapota miatt 1855. visszatért s a Szt.-István-társualt aligazgatójává lett, hol haláláig működött. Önálló művei: A keresztyén vándor naplója (Pest 1846); Négy év az északamerikai missziókban (u. o. 1854).

2. S. Ambrus (latinosan Symigianus), XVI-XVII. sz.-beli történetiró, Belső-Szolnok vármegye jegyzője, szül. 1564., megirta Magyarország történetét 1490-től (ahol Bonfinius elhagyta) 1606-ig latin nyelven egy vaskos kötetben, fő tekintettel Erdélyre (címe: Abrosii Symigiani Pannonii, notarii comitatus, Szolnok interioris in Transsilvania, Rerum Hungaricarum post Bonfinium gestarum Historia, ab a 1490 usque ad a 1606). Művét Gellyén Imre kolozsvári főbirónak és Szegedi Mihály királybirónak ajánlja (Kolozsváron 1604 husvétján, születése napja táján, midőn 40. évét böltötte be, keltezve). Megnevezi fő forrásait, igy Sambucus (Zsámboki János) és Paulus Jovius történeti műveit, ám a Báthoryak uralkodásától, akikkel személyes összeköttetésben volt, saját és kortársai tapasztalataira hivatkozik. Ez utóbbi rész becses kútfő, az intelligens közvélemény tolmácsa Erdély jó- és balsorsban gazdag történetéről a XVI. sz. végén s a XVII. sz. elején. S. munkája kéziratban korán elterjedt s még az egykoru Istvánfi is használta munkája végén, egész fejezetei majdnem szó szerint egyeznek. S. művét Éder adta ki Scriptores rerum Transsilv. (II. k., 1. és 2., Szeben 1800 és 1840).

3. S. Ede, hirlapiró, szül. Kaposváron 1852 jan. 16-án. 1873-76. Lónyay Menyhért gróf titkára volt, 1878 végén megindította a Magyar Lexikont, egy évvel később az Ország-Világ c. szépirodalmi lapot, mely szerkesztése alatt annyira virágzott, hogy már az első negyedév után 15,000-nél több előfizetője volt. 1886-87-ben a Nemzeti Ujságot szerkesztette, 1892 óta a Budapesti Hirlap dolgozótársa. S., aki négy nyelvből birósági tolmács és még más hat nyelvből fordít, irt olasz, német, francia nyelvtant, kiadott egy ötnyelvü szótárt és több művet ültetett át a magyarba.

4. S. Gedeon, iró, a Mondolat (l. o.) kiadója, szül. Tót-Vázsonyban (Veszprém) 1783., megh. Veszprémben 1821 dec. 1. vagy 2. Atyja birtokos nemes ember és ref. esperes volt. Iskoláit a pápai ref. kollégiumban végezte, hol akkor az ifjakat kizárólag a papi pályára képezték. Az ezzel járó rendszer szerint, bár jövője iránt még akkor nem határozott, 1805. tavasszal rektoriára ment ő is Pákozdra (Fejér). Itt csak egy évet töltött s mivel ez alatt világi pályához jött kedve, 1806 nov. a pozsonyi jogakadémiába lépett. Joggyakorlatát is elvégezvén a veszprémi első alispán mellett, letette az ügyvédi cenzurát Pesten, de ügyvédség helyett vármegyei szolgálatba lépett. Az első tisztválasztás alkalmával mindjárt rendes járásbeli esküdtté lett, de a másodiknál egészségi tekintetből a nyugalmasabb levéltárnoki állást vállalta el s ebben maradt haláláig. Korántsem volt olyan faragatlan deák, aminőnek a Mondolatra irt felelet feltünteti. Szenvedélye volt az irodalom kedvelése s a római, görög, német és francia költőket eredetiben olvasta. A magyar nyelvújitás mozgalmai iránt sem maradt érzéketlen, s bár nem volt ellensége a mérsékelt újításnak, a túlzást rosszalta. Ez birta rá, hogy a Mondolatot, melynek egy irott példánya történetesen jutott kezéhez, kibővítse és többek buzdítására sajtó alá adja. A röpiratnak Mondolat címü része eredetileg nem tőle való, hanem Debrecenben készült. Ismeretes a nagy felzudulás, mit az irodalomban a Mondolat támasztott; az ortologusok ujjongva fogadták, Kazinczy és hivei pedig felháborodással. S. Petronius-fordításához (1819) fűzte válaszát, melyben sokkal komolyabb és készültebb ellenfélnek bizonyult, mint aminőnek ellenei vélték; a Mondolat torzképét maga S. is rosszalta. Különben a röpiratnak megvolt a hatása, mert az újítók túlzásait lehűtötte. V. ö. Fábián G., Adatok S. G. életéről (Abafi, Figyelő, I.).

5. S. Károly, egyházi iró és szerkesztő, esztergomi kanonok, szül. Tisza-Földváron 1811 ápr. 1-én, megh. Esztergomban 1888 márc. 30. Atyja S. Csizmadia Sándor, a Dentumogerek irója, a nyitravármegyei farkasdi illetőségü, protest. nemescsalád ivadéka, ügyvéd és a Podmaniczky bárócsalád uradalmi tisztviselője, anyja pedig Kelemen pestbelvárosi főtanító és karmester leánya Borbála, az első magyar szinigazgatónak Kelemen Lászlónak unokahuga volt. A gyengéd s nagy műveltségü nő Pichler Karolinának Hasonlatosságait magyarra fordítva, az irodalomtörténetben is emlékezetessé vált. Az uradalmi pénztár kirablása és súlyos betegeskedése következtében atyja S. elveszítvén állását, Pestre költözött s ekkor a Kulcsár-féle Hazai és Külföldi Tudósításoknak munkatársa, majd pedig szerkesztője lett. E körülménynél fogva S. már mint kis gyermek az akkori tudományos és irodalmi világ jeleseivel megismerkedett, kik reá, fejlődésére és irányára nézve nagy hatással voltak. Atyja utóbb Klobusiczky kalocsai érsek uradalmi számvevője lett s ekkor gyermekeivel együtt a kat. vallásra tért. S. a pesti piarista gimnáziumban tanulmányait végezve, az egyetemen a bölcsészeti tanfolyam hallgatója lett s mint ilyen 1827. Rudnay hercegprimás által a nagyszombati papnövendékek sorába felvétetett, honnan csakhamar a központi szemináriumba küldetett. Itt is kivált társai közül szorgalmas és kiváló képességeinél fogva; kiváló része volt egyúttal a növendékpapság magyar gyakorló iskolája megalapításában (1830), melynek ő lett az első elnöke. Tanulmányainak fényes sikerü bevégzése után Komáromban és Udvardon mint szerpap működött és csak 1834. szenteltetett fel s ekkor Gyöngyösre került mint Gosztonyi szeptemvir gyermekeinek nevelője. 1838. Patakra helyeztetett segédlelkésznek, 1840. pedig a Szaniszló Ferenc által megindított Religio egyházi folyóirat munkatársául meghivatván, a fővárosba költözött. 1841. a pesti egyetem hittudományi kara által hirdetett pályakérdések közül A törvények iránti engedelmességről címü műve által a Horvát-díjat nyerte el; a Religióban közölt feltünő cikkeinél fogva pedig 1843. a lap szerkesztése és tulajdonjoga is reá bizatott. 1847 okt. 3-án az egyetem hittudományi kara részéről a teologiai doktori oklevéllel tiszteltetett meg. Ugyanez évben megszerezte a váci nyomdát s 1848. a Religio és Nevelés szerkesztését Danielik János vette át, ő pedig 1849 jan. 2. Katolikus iskolai lap címü folyóiratot indított meg. Ebben több hazafias és szabadelvü cikk jelent meg, azért midőn az osztrák hadsereg előnyomult, a fővárost ő is elhagyta és Mercyfalván gazdálkodó testvérénél tartózkodott. A szabadságharc gyászos vége után az esztergomi primási könyvtárhoz neveztetett ki, majd héregi plébános lett s 1851. a Jó és olcsó könyvkiadó-társulatnak, mely utóbb Szt.-István-társulat nevet nyert, igazgatójául választatott meg. E minőségben nagy tevékenységet fejtve ki, a társaság ügyei felvirágoztak. Ő felségeik egybekelése alkalmából a páratlan fényü Erzsébet-albumot adta ki, mely a magyar nyomdaiparnak még maig is egyik legszebb terméke. A magyar tud. akadémia S.-t 1858. levelező tagjául választotta s székfoglalóját a következő év ápr. 18. A bölcsészet lényege és feladata c. nagy feltünést keltett értekezésével tartotta. A Szt.-István-társulat ügyeinek vezetése körül habár kiváló érdemeket szerzett, Danielikkal való viszályánál fogva 1860 máj. 2. az igazgatóságról lemondani kényszerült. Ekkor Olaszországba utazott, huzamosabb ideig tartózkodott Rómában s a nagyobb városok könyvtárait, muzeumait mind meglátogatta. 1861 ápr. 14. pozsonyi kanonok lett. De ez alatt a Szt.-István-társulat ügyei oly súlyos alakulásokat vettek, hogy a közbizalom újra őt óhajtotta az ügyek vezetésére megnyerni, azért 1863. a társulat alelnökének választatott meg. 1864. Renan műve s a német itészet címü értekezését adta ki. 1865. az esztergomi káptalan tagja és Scitovszky hercegprimás oldalkanonokja lett. Püspökké való kinevezése is előkészítve volt, de a szokásos bécsi úttól való tartózkodása következtében elmaradt. 1868-ban a Szt.-István-társulat alelnöki állásáról lemondott s ettől fogva visszavonultan élt és súlyosodó szembajánál fogva irodalmi és tudományos foglalkozása is mind szűkebb határok közé szorult. Még ugyanez évben zebegényi apátnak neveztetett ki. Midőn a pápai csalatkozhatatlansági hitcikkely zsinati tárgyalása folyt, S. hatalmas érveléssel szólalt fel a terv ellen. Sokan az ó-katolicizmus megalapítóját látták már benne, de a dogma kihirdetése után álláspontját feladta. De szabadelvü nézetnyilvánításai el nem multak s bár hithűségéhez kétség nem fért, mégis nem egyszer az eretnekség vádjával illették. Nagy becsü könyvtárát (lásd Somogyi-könyvtár) 1880 ápr. 27. Szeged városának adományozta, melynek méltánylásául a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki. A fővárosi Klotild-szeretetház javára 6000 forint alapítványt tett s miután azon tervét, hogy Törtelen egy új szeretetházat alapítson, meg nem valósíthatta, nevelési célokra 40,000 forint alapítványt tett, mely négy egyenlő részben a pesti piarista, az esztergomi tanítóképezdébe járó szegény tanulók ösztöndíjazására fordíttatik. Ezenkivül az összes jótékonysági intézetek részére is gazdag hagyományokat rendelt.

6. S. Károly, szinigazgató, szül. P.-Kovácsiban 1845-ben. A szinészi pályát 1864. kezdte Hetényi Józsefnél. Élete legnagyobb része küzdés volt, de rendíthetetlen buzgalma és kitartása a csüggedést nem ismerte. 1886. szinigazgatóvá választották Debrecenben, majd Győrben, Sopronban és Debrecenben látjuk. Jelenleg a pécsi szinház igazgatója és rendezője, hogy a közönség és a sajtó általános elismerésében részesül.

7. S. Mór, zongoraművész, szül. Szigetváron 1857. Szülői kezdetben a kereskedelmi pályára szánták, de a zenei tehetsége oly korán nyilatkozott, hogy a bécsi zenedébe adták, hogy a zongoraművészeti s a zeneszerzési osztályban eredményesen tünt ki. Onnan Szombathelyre került s ott több évig zeneoktatással foglalkozott. 1883-ban a Harmonia zenebiráló bizottsága 158 benyujtott kompozició közül tőle hármat fogadott el kiadásra s ez a sikere felbátorította, hogy állandóan a fővárosban telepedjék meg, hol csakhamar egyike lett a legkeresettebb zenetanároknak. Az országos magyar kir. zeneakadémia tanári oklevéllel tüntette ki. 1894-ben miniszteri engedéllyel magán zenekonzervatoriumot szervezett s abban öszpontosítja működését. Irt számos tetszetős zongoradarabot, étudeöket s dalokat komoly irányban. Legújabban Album címen terjedelmes zenekötet került tőle a zenepiacra.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is