Soós

(sóvári) -család. Ősük György volt a Baksa-nemzetségből. (A Miczbántól való leszármazás mese). Simon fia György végig küzdötte IV. László összes háboruit. 1276. elfogta a király ellen lázadó Geregyét (Pál országbiró fiát), a morvamezei nagy ütközetben 12 csehet ejtett foglyul. Lithen oláhországi vajdát már mint önálló hadvezér legyőzte s ennek testvérét Barbatot a király elé vitte. A hódtavi csatából sem hiányzott. Legnagyobb érdemei azok, miket Leskó krakói herceg trónra ültetésében s 1288. a Lengyelország felől betörő tatárok visszaverésében szerzett. 1300. szabolcsvármegyei főispán és sárospataki várnagy vala. Fiai: János és Péter, a Kopasz-féle lázadásban Petne fia Péternek felszólítására sem vettek részt. János fia László a királyné étekfogómestere, Lajos király hű vitéze mindkét nápolyi hadjárata alatt, az 1348-iki velencei fegyverszünet kötésénél pedig kezese volt. Péter unokája, János fia László, 1399. nógrádi főesperes, 1401. egyszermind titeli prépost volt. Simon, 1402. a Zsigmond király és ausztriai Albert között kötött szerződést szintén aláirta. - István, 1410. Sáros vármegye főispánja és udvari katona, a királytól zálogba kapja Kis-Sárost. - György, 1456-61. pozsonyi várnagy és főispán. - István, 1471-79. Abaúj vármegye alispánja. - János, Szapolyai pártjára állott, ezért az Eperjesiek elfoglalták Sóvárt, de királyi rendeletből visszaadták. - Albert, 1594. és 1596. sárosi alispán, a nemesi felkelés vezére. - István, 1597. alispán, Teuffenbach Kristóf császári hadvezér fogságába került. - János, 1647. Sáros vármegye alispánja. A család több tagja a jelen században tisztséget viselt Zemplén, Sáros és Abaúj vármegyékben.

Forrás: Pallas Nagylexikon