Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Sopron... ----

Magyar Magyar Német Német
Sopron Ödenburg

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Sopron

1. vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk dunántúli részében; határai Ny-on Alsó-Ausztria, melytől részben a Lajta folyó, részben a Rozália-hegység választja el, D-en Vas (és csekély részben Veszprém) vármegye, K-en Győr vármegye, É-on Moson vármegye (melytől a Fertő tava választja el) s Alsó-Ausztria. Területe 3307,19 km2. Földje Ny-irészében hegyes, K-i részében teljesen sík. Ny-i részét az Alpok kiágazásai hálózzák be; a Lajtával párhuzamosan a kőbányáiról ismert kies Lajta-hegység (l. o.) emelkedik, melynek erdős emelkedései a 480 méter magasságot érik el (Naphegy). A Lajta-hegységet a Vulka termékeny lapálya váalsztja el egyfelől a Rozália- és S.-i hegységtől, másfelől a Fertőmentét szegélyző s kitünő boráról (ruszti bor) hires Fertőmelléki-hegylánctól (283 méter). A Rozáliahegység (l. o.) az osztrák határszélen emelkedik, É-ról D. felé szélesedő, túlnyomóan fenyvesektől borított gerince a Rozália-kápolnánál 746 méter magasságot ér el; ettől K. felé a valamivel alacsonyabb, kőszéntelepeiről nevezetes S.-i hegység (l. o.) ágazik ki, mely végső nyulványaiban S.-ig terjeszkedik. Ettől D. felé a Lánzséri hegycsoport (755 m.) terül el, melynek nyulványai gyorsan alacsonyodva csekély halmokként a Répce folyó és S.-i hegység közti lapályt is behálózzák. A Fertő tengelyének irányától K. felé a kis magyar alföld részét alkotó lapály terül el, hasítva a Rába, Répce, Rábca és Ikva folyóknak sok helyütt mocsarakkal szegélyezett medrétől. Ezen síkság, melynek D-i része Répcemellék, az Öreg- és Kis-Rába közti része Rábaköz (l. o.) név alatt ismeretes, hazánk legtermékenyebb részei köze sorolható. Ny-i része még 150-180 m.-nyire van a tenger szine felett, de a Pépcétől kezdve magassága ugy K. mint É. felé lassankint alászáll, ugy hogy a legészakibb, a Hanság (l. o.) mocsártól borított része csak 114-118 m.-nyire van a tenger szine felett.

[ÁBRA] Sopron vármegye címere

Folyóvizekben ez a síkság a leggazdagabb; az Öreg-Rába a vármegye D-i és K-i határát mossa, rakoncátlan, sok áradást okozó s hajózásra alkalmatlan folyó; belőle Kecölnél a Kis-Rába ágazik ki, mely eleintén É-nak folyik, majd a Hanságba jutva, a Répce egyesülése után K-re kanyarodik s igy lép át Győr vármegye földjére. A két folyó rakoncátlankodása a Rába-szabályozás (l. o.) befejezte óta csökkent s a Hanság lecsapolásának műveletei is befejeződtek. A vármegye tulajdonképeni fő folyóvize a Répce (l. o.), mely Alsó-Ausztriából jön át s az egész vármegyén keresztül folyik, magába véve fel a Csávai patak és az Ikva (l. o.) vizét is, melyek a S.-i hegység vizeit egyesítik magukban. A vármegye É-i részében a határt jelző Lajtán kivül a Rozália-hegységben eredő Vulka az egyetlen jelentékenyebb folyóviz, mely a Fertőbe önti vizét. Maga a Fertő tava (l. o.) fele részben S. vármegye terüeltéhez tatozik, É-ról D-re húzódó sekély medrében, melynek viztartalma mindig nagyon ingadozó volt, a legutóbbi években ismét nagyon megapadt a viz magassága, mely a Hanság lecsapolása folytán majd még inkább alá fog szállani. A vármegyének néhány jelentékenyebb ásványos forrása van, ilyen a balfi (l. o.) kénesforrás, a németkeresztúri savanyuviz (l. Keresztúr, 5), a pecsenyédi savanyuforrás (l. Pecsenyédi savanyukút) és a lajtapordányi kénes forrás (l. Pordány, 1); Balfon, Pecsenyéden és Lajta-Pordányon fürdők is vannak.

Éghajlata meglehetősen mérsékelt, bár a szomszédos osztrák havasok közelsége folytán hideg ÉNy-i szelek igen gyakoriak és Ny.-i felén a tél is sokkal zordabb, mint a vármegye lapályos részén. Az évi közepes hőmérséklet S. városában 9,7°C., a vármegye hegyes vidékein valamivel kevesebb; a legmelegebb hónap a julius 20,5°, a leghidegebb a január -0,9° közepes hőmérséklettel. A hőmérséklet maximumai 35,7° és -21,2° voltak, az abszolut változékonyság tehát 56,9°C. A csapadék évi mennyisége Sopronban 725 mm., a hegyes vidéken jóval több, ellenben a rónán jelentékenyen kevesebb (Kapuvárt 582 mm.).

Terményei a természet mindhárom országából igen gazdagok; az ásványországból jelentékeny a barnaszén előfordulása Brennbergben (l. o.), ahol nagy szénbánya van feltárva (évi 800,000 q termeléssel), továbbá Ricingen, Pecsenyéden s Lajta-Újfalun, mely utóbbi helyen lignitet bányásznak (évenkin 1 millió q). Igen jelentékeny továbbá a kőbányászat, névszerint lajtamészre a Szt.-Margit, Rákos, Szárazvám, Kismartonhegy, Oszlop melletti nagy kőbányákban; mészkőbányák vannak S.-ban és Fraknón. A növényvilág igen gazdagon van képviselve; a vármegye 293,860 ha.-t tevő termőterületéből szántóföld 163,960 ha., kert 3622 ha., rét 27,874 ha., legelő 25,372 ha., nádas 762 ha., szőllő 5616 ha. és erdő 66,924 ha. A szántóföldek legnagyobb része a Rábaközre esik; legnagyobb mennyiségben termesztenek búzát (1894. 43,677 ha. területen termett 883,420 hl.), árpát (28,260 ha. területen 715,901 hl.), rozsot (23,980 ha. területen 520,625 hl.), melyek mind kitünő minőségüek; termesztenek ezenkivül sok zabot (398,062 hl.), kukoricát, nagy mennyiségü burgonyát (686,279 hl.), kevesebb repcét, lent, kendert, továbbá kölest, tatárkát, hüvelyes veteményeket stb. Egyik legjelentékenyebb terméke a cukorrépa, mellyel több mint 10,000 ha. terület van beültetve; évi termése 2.631,000 q, a vármegye öt cukorgyárában dolgoztatik fel. A hajdan hires dohánytermelés (Vittnyéd, Szárföld, Babót stb.) teljesen megszünt. A szőllőmívelés tekintetében S. vármegye ős idők óta nevezetes szerepet vitt (l. Soporoni borok). Igen jelentékeny a gyümölcstermelés is, ugy kitünő minőségénél, mint mennyiségénél fogva. Alma, körte, barack különösen Fraknó, Rétfalu, Márc vidékén, cseresznye a Lajta-hegység déli tövében és Márc táján terem kitünő minőségben s ezen gyümölccsel a rétfalusiak nemcsak Bécset és Budapestet, de Ny.-Európának majdnem minden nagyobb városát bejárják. A Rozália- és S.-i hegység tövében kiterjedt gesztenyések is vannak (különösen Fraknó, Ágfalva, S. vidékén), melyeknek termése első rendü minőségü. Az erdőségek fele tölgyes, jó ötödrésze (leginkább a Rozália-hegységben) fenyves, a többi bükkös és vegyes erdő; az összes évi fatermés 200,000 m3. A birtokviszonyok annyiban nem kedvezők, hogy hatalmas nagybirtokok mellett, melyeknek forgalma meg van kötve, középbirtok alig van; a mezőgazdaság mind a mellett igen fejlett. Az állattenyésztés tekintetében S. vármegye az ország legelső vármegyéi közt foglal helyet; az állatlétszám volt az 1884-ik évi összeirás szerint 19,378 magyar fajtáju és 59,853 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 1059 bivaly, 16,797 ló, 87 szamár és öszvér, 59,562 sertés, 116,771 juh és birka és 2214 kecske; a szarvasmarhatenyésztés különösen jó apaállatok kiosztása, a tenyészállatok megvizsgálása és 6 bikanevelő telep létesítése folytán (a vármegyei gazdasági egyesület által) emelkedett jelentéknyen; nevezetesebb tenyészetek vannak Kapuváron, Vágon, Szil-Sárkáynban, Chernelházán, Dénesfán, Sajtoskálon és Pecsenyéden. A marhahízlalást a cukoriparral együtt űzik nagy mértékben s legújabban a tejgazdaság és vajkészítés is lendületet vett. A lótenyésztés leginkább a vármegye déli részében virágzik; nevezetesebb ménesek vannak Egyeden (angol telivér), Szanyon és Kövesden; a rábaközi lovak (Gyóró, Szilsárkány) igen szépek. A lótenyésztés emelésére 12 fedeztetési állomás szolgál. A juhtenyésztés nem fontos; a sertéstenyésztés, mely a S.-i hires sertésvásároknak Bécs-Újhelybe való áthelyezése folytán a nyolcvanas évek elején erősen megcsökkent volt, újabban ismét fejlődésnek indul. A baromfitenyésztés meglehetős fejlett; a baromfiak létszáma 295,320 tyúk, 3846 pulyka, 40,605 lúd, 18,585 kacsa és 28,932 galamb. A méhkasok száma 10,556. A hajdan virágsó selyemtenyésztés most igen csekély. Vad az erdős hegyekben gyakori; előfordul szarvas, őz, fajdkakas, vadaskertekben dámvad és vaddisznó, a Hanság mocsaraiban nagy mennyiségü vizi madár; a ragadozók közül róka és borz.

Lakóinak száma (S. városával együtt) 1870. 230,054 volt, 1881-ben 245,787, 1891-ben 259,602, mihez még 2525 főnyi katonai népesség (ebből 2330 fő S. városában) járul; 1 km2-re esik (S. városát be nem számítva) 73,3 lélek, úgy hogy S. vármegye a legsűrübben népesített vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van jelenleg 122,334 magyar (47,1 %), 105,043 német (40,5 %), 30,160 horvát (11,5 %), 349 tót s 181 egyéb; a magyarság utolsó 10 év alatti szaporulata 8342 lélek, vagyis 7,3 %. A magyarság a csornai, kapuváris és csepregi járásban madnem keveretlenül lakik; a felső-pulyai és kismartoni járás ellenben német és horvát, a nagymartoni német, és a S.-i-ban is a túlnyomó magyarság németekkel és horvátokkal érintkezik; hitfelekezetre nézve van 218,415 r. kat. (84,1 %), 31,715 ág. ev. (12,2 %), 366 ev. ref. és 9043 izraelita.

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a vármegye lakossága: értelmiség 2056, őstermelés 51,978, bányászat 1249, ipar 18,686, kereskedelem 3714, hitel 79, közlekedés 798, járadékból élők 3470, napszámosok 28,626, házi cselédek 6428, háztartásban 43,792, egyéb foglalkozásu 653, foglalkozás nélküli 14 éven alul 87,210 és 14 éven felül 9326. A lakosság túlnyomó része őstermeléssel foglalkozik; az ipar meglehetősen fejlett; legnevezetesebb a cukoripar, melyet öt nagy cukorgyár (Nagy-Cenk, Bük, Petőháza, Cinfalva, Fészerfalu; a csepregi és ajtoskáli gyár néhány év előtt megszünt) igen nagy mértékben űz (évi termése 1894-95-ben 328,300 q volt, a munkások száma 2032); említésre méltó iparvállalatok még a S.-i cukoráru- és csokoládégyár, a S.-i malátagyár, a vimpáci selyemgyár, a lajtaújfalusi nagy szabásu jutafonó- és szövőgyár (hazánk legnagyobb e nemü vállalata 1000 munkással), a S.-i kékfestőgyárak és posztógyár, a lajtaújfalusi borkősavgyár, a lajtaszentmiklósi gyufagyár, a S.-i két keményítőgyár, a S.-i hires harangöntő- és tűzoltószergyár, az eszterházi nádgyékénygyár, a szárazvámi mészégetőgyár, a S.-i nagy téglagyárak, a kapuvári bőrgyár, 20 gőzmalom, több szeszgyár és gazdasági gépgyár, stb. A házi iparból a Hanság tájékán a gyekénykészítést, nád- és sásfornást, Csáván az agyagipart (utóbbit nagy kiterjedésbe) űzik; a nyugati határszéles a kosárfonás és nyirfaseprükészítés is meghonosodott. E téren a S.-i kézügyességi iskola fejt ki nagy tevékenységet. A kereskdelem fő cikkei: élő állatok, bor, gabona, baromfi, tojás, széna, gyümölcs, zöldség; a forgalom gócai: S., Csorna, Kapuvár és Kismarton. A hiteligények kielégítésére szolgál 1 bank (s.), hat takarékpénztár és 30 szövetkezet, összesen 2.086.000 frt saját tőkével.

Közlekedési eszközei első sorban a vasutak, melyek a vármegyét 202 km. hosszuságban szelik (38 állomással); a legrégibb vasúti vonal a déli vasútnak Bécs-Újhelyből S.-on át Szombathelyre vezető vonala; jóval később (1875) épült a győr-S.-ebenfurti vasút és még később a pozsony-szombathelyi vonal, mely Csorna és Szill irányában keresztezi a Rábaközt; építés alatt van a S.-pozsonyi és a fertőmelléki asút. A szárnyvonalak közül említendő a brennbergi kőszénbányába vezető vasút. Az állami utak hossza 70 km., a törvényhatóságaiaké 680 km. (miből csak 4 km. kiépítetlen), a községi utak hossza 594 km. Hajózható folyóvize a vármegyének nincs.

Közművelődés tekintetében S. vármegye igen előkelő helyet foglal el; a hat éven felüli férfi lakosságnak csak 13,3, a női lakosságnak 17,1 %-a nem tud irni és ovlasni, ugy hogy S. vármegye e tekintetben Moson vármegye után a legkedvezőbb viszonyokat tünteti fel; a tanköteles gyermekeknek 95 %-a jár iskolába (S. városában mind). A vármegye területén (S. város iskoláin kivül) 179 iskola van, u. m. 6 ipari és kereskedelmi iskola, 1 katonai alreáliskola (Kismarton), 4 polgári és 260 elemi népiskola, végül 9 kisdedóvó. A magasabb iskolák mind S. városában (l. o.) vannak, ahol 39 tanintézet áll fenn. A szellemi műveltség gócpontjai S., Kismarton, Kapuvár és Csorna.

Közigazgatás. S. vármegye 7 szolgabirói járásra oszlik és van benne 1 szabad királyi város és 2 rendezett tanácsu város, u. m.:

[ÁBRA]

A vármegyében van összesen 1 szabad királyi város, 2 rendezett tanácsu város, 24 nagy- és 209 kisközség. A községek általában véve középnagyságuak; 2000-nél több lakosa 15-nek van; legnépesebbek S. 27,213, Csorna 6090, Kapuvár 6078, Csepreg 3843, Német-Keresztúr 3149, Szany 3119 és Fertő-Szt.-Miklós-Szerdahely 3035 lak. Székhelye Sopron. Az országgyülésbe S. vármegye 6, S. városa 1 képviselőt küld. Egyházi tekintetben S. vármegye 136 r. kat. községe a győri püspöki egyházmegyébe, 19 ág. ev. községe a dunántúli, 8 hevét kiókegyháza a dunántúli egyházkerületbe tartozik; izraelita község 12 van. Az állami anyagkönyvi hivatalok száma 93. Igazságügyi tekintetben az egész vármegye a gőyri királyi tábla és a S.-i törvénszék területét alkotja; van 7 járásbirósága, (S., Felső-Pulya, Nagymarton, Csepreg, Csorna, Kapuvár, Kismraton), az utóbbi négy telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva; illetékes királyi főügyészsége Budapesten, bányabirósága Budapesten, sajtóbirósága Győrött székel, pénzügyi biróság ellenben S.-ban van; a királyi közjegyzőségek száam 4 (S., Csepreg, Kapuvár, Kismarton); ügyvédi kamara S.-ban van. Hadügyi beosztása a következő: az egész vármegye a S.-ban székelő 76. gyalogerzed és a 18. honvéd gyakogezred területéhez tartozik és alakítja az 57-59. sz. I. oszt. és a 153-155. sz. II. oszt. népfölkelési járást; csendőrszárny- és szakaszparancsnokság S.-ban van. Pénzügyi igazgatósága u. o. van; adóhivatala Csepregen, Felső-Pulyán, Kismartonban, Nagymartonban és S.-ban, pénzügyőrség S.-ban, u. o. ipari és kereskedelmi kamara, posta- és táviróigazgatóság és államépítészeti hivatal. Az illetékes közúti kerületi felügyelő Szombathelyen székes. A vármegye területén 19, S. városában 5 gyógyszertár van.

Története. A vármegyeszerte évek óta folyó rendszeres kutatások és ásatások, nemkülönben a véletlen napfényre hozta leletek egész sokasága bizonyítják, hogy a csiszoltkő-korszaktól kezdve minden kulturfok számottevő nyomokat hagyott hátra a vármegye területén. A neolit-kor emlékei a vármegye minden részében, leginkább mégis a Fertő és a folyóvizek mentén fordulnak elő; a rézkorra eddigelé csak egyetlen egy lelet utal, mely a Bánfalva fölötti Hausler- v. Redoutenberg derekán került elő, ez egy rézbalta ellentétes keresztbeálló kettős élekkel. Már a bronkorból sűrübbek a leletek; legtöbbet találnak a kismartoni medencében, továbbá S. város határa északi felében és a kapuvári járásban. A bronzkort követő hallstatti időből óriási terjedelmü várállások és urnatermetők maradtak az utókorra; ezek közül a sáncok nagyszerüségénél fogva kiválnak a S. melletti, nemkülönben a Feketevárostól nyugatra eső Purgstall hegyek telepei. E kor leletei közül nagy hirre vergődtek a figurális díszítésü öblös agyagedények, melyeken az akkori ember életéből való jelentek primitiv módon bekarcolva láthatók. A La-Téne-korból is számos emlék maradt fenn. E tekintetben kiválik a rábaközi Babót község területe, melyen alighanem nagyobb község állott, legalább a leletek sokasága és változatosságából erre lehetne következtetni; maga pedig S. már város számba is mehetett, melyet égetett agyagból való magas töltés vett körül; bizonyos az, hogy a rómaiak használta Scarbantia városnév kelta eredetü. Előfordulnak még a vármegyében kisebb átmérőjü kősáncok is, melyeket a amgyarok lakta vidéken várhelynek, német vidéken pedig Husbergnek neveznek. Ezeknek száma azonban a kultura terjedésével fogyton fogy.

A rómaiak idején sűrün lakták a vármegyét. Nagyobb községek voltak Scarbantián kivül: Pinnye, Vág, Egyed, Locsmánd, Gyalóka, Nyék, Harka, Bánfalva, Kertes, Szt.-Margita, Szárazvám, Kismarton-Szt.-György, Feketeváros és Loretto községek határaiban. Az alkalmasint veteránok lakta tanyák pedig egész hosszu sorban mutathatók ki a Répce és Rába folyók mentén. Nevezetes emlék gyanánt említendő a Rákos és Medgyes községek közötti út mellett fekvő Mithraeum. A népvándorlás viharos idejében legtöbbje e községeknek végképen elpusztult, egyike-másika azonban fennállhatott, sőt túl is élte e pusztító kort. Az V-VIII. sz.-ban többnyire germán törzsek laktak a vármegye területén; a Csorna városban napfényre került sírok ilyeneknek tekinthetők. Leghiresebb emlék a népvándorlás idejéből a csornai diadéma. Avar telepet még nem sikerült kimutatni. A frank hódítás korának szép emléke a szentendrédi major közelében talált «Cundpald» készített aranyozott serleg. Német Lajos 845-iki oklevele kétszer is említi S. német nevét «Oudinburch» és «Odinburch» alakban.

Honfoglaló őseink sűrübben települhettek meg a vármegye területén; az Árpádok idejében a jelenleg németek lakta vidék hegységei magyar nevüek; besenyők is laktak a Sárviz (Lajta) és Sárhegy (Lajtahegység) vidékén. Árpás község neve már Szt. István oklevelében fordul elő. Ős magyar temetőket különösen Csorna határában ástak föl. Az Árpádok idejében mint határszéli vármegye sok háborunak volt szinhelye. Az osztrák hercegek több ízben pusztítólag csapnak be a vármegyébe. Harcos Frigyes, visszaélve IV. Béla király szorult helyzetével, el is foglalta S.-t, de csak rövid ideig örülhetett birtokának, mert Béla visszavette tőle a várost. Cseh Ottokár is két ízben járta be pusztítva a vármegyét. Egy ízben nagy vereséget is szenvedett a Répce mellett. Habsburgi Rudolf fia is elpusztította a nyugati határ mentén levő községeket 1287., mikor a Németújvári Ivántól szenvedett vereséget megboszulandó, betört az országba és Nagymartonnál megverte a magyar sereget. Megemlítendő, hogy az Árpád-kornak első századaiban Locsmánd vidéke külön várispánságot alkotott. A Rábaköz is az önállóságnak bizonyos nemével birhatott e korban, mely a következő időszakban is megmaradt, amennyiben az oklevelekben gyakran esik szó a Rábaköz alispánjairól, kik a szolgabirákkal együtt hol Kapuváron, leginkább pedig Németiben tartanak üléseket. Várak, melyek az Árpádok idejében épületek a vármegye területén: Szarvkő, Kismarton, Nagymarton, Fraknó, Kabold, Lánzsér, Locsmánd, S., Sérc (?) és Kapuvár. Hiteles helyek ezen időben a Szt. Istvánról nevezett lovagrend konventje S.-ban és a csornai konvent, mely Zsigmond király idejében országos hiteles hellyé lett. Nevezetesebb családok az Árpád-korszakban a Gutkeled, Osl, melyből a Kanizsayak, és a Vezekény-család, melyből a Czirákyak ágaztak ki. Nagybirtokosok az Imre király idejében letelepült Nagymartoni grófok és a Németújváriak.

A vegyes házakból származott királyok idején S. vármegye gyakran mint zálog osztrák kézre kerül; egyes helyek még a XVII. sz. közepéig is Ausztriánál maradnak, igy Fraknó csak 1622., sőt Kismarton még csak 1655 lett véglegesen visszakapcsolva az országhoz. A török világ idején iszonyu pusztulást szenvedett a vármegye 1532., mikor a Kőszeget ostromló török majdnem S. városáig mindent elpusztított és 1683., mikor a török bécsi veresége után a Német-Keresztúrnál táborozó 10,000-nyi török-tatár had égetve és gyilkolva távozott a vármegye területéről. A nemzeti fölkelések idejében is több kisebb ütközetnek volt szintere a vármegye. Említendők az 1620-iki lakompaki ütközet, a II. Rákóczi Ferenc-féle fölkelés idejéből pedig a kismartoni és német-keresztúri ütközetek. Idegen ellenséget látott S. vármegye 1809., mikor Jenő nápolyi alkirály olaszországi hadaival északra vonult, hogy Napoleonnal egyesülhessen. A szabadságharc idején kisebb csetepaté volt Csornánál, hol is a magyar utóhad visszaverte az osztrákok előhadát. A Habsburg-korban leghiresebb családok a vármegyében a Nádasdyak, Kéryek, utóbb az Esterházyak és Széchenyiek. Említendők még a Viczay báró és Ebergényi családok is.

[ÁBRA] Sopron vármegye térképe

2. S. (Oedenburg, (l. a mellékelt helyszinrajzot), szabad királyi város S. vármegyében, egyfelől az erdős S.-i hegység (l. o.), másfelől a Fertőmelléki hegylánc (l. o.) alacsony domsorai alatt terül el az Ikva csinos, tág lapályán, 212 m. tenger feletti magasságban. A város építkezése és felosztása törtnelmével szorosan összefügg; a mai Belváros, mely a város belső magvát, központját teszi, többnyire keskeny utcákból s csak néhány nagyobb térből álló sűrün beépített terület, melyet a Várkerület, Széchenyi-tér, Szinháztér és Szinház-utca széles útvonala határol és választ el a város többi részeitől. Ezen útvonal helyét köröskörül még a XVIII. sz.-ban, sőt részben még századunk első felében is széles s mély vizzel telt árok foglalta el, melyen belül erős bástyák övezték a Belvárost. Ezen árok (melynek emlékét a német Grabenrunde elnevezés tartja fenn) lassankint betemettetvén, teljesen beépült, helyet adván a Várkerület épületsorainak, melynek egyes házai mögött ma is megvannak (kertekké átalakítva) a régi várbástyák egyes maradványai. A Belsváros építkezésénél fogva még sok tekintetben magán viseli a mult századok jellegét, de a modern haladás nyomaival. Fő tere a Vársház-tér, amelyen ugy a vármegyeháza, mint a régi (1713. renovált) s 1894. lebontott városháza helyén emelt új városház díszes palotája (díszel ülésteremmel, igen gazdag levéltárral és muzeummal) és a bencéstemplom (u. n. Kecsketemplom, mely a XIII. sz. utolsó évtizedében épület) áll, utóbbi a gótikus építészet egyik nevezetes emléke; a városház sarkán áll a 60 m. magas tűztorony (alapjai még az Árpádok idejéből); a vármegyeház közelében van Esterházy Pál herceg egyszerü lakóháza, a Szt.-György-utcában a R. kat. székesegyház és káptalan épülete, a kat. főgimnázium épülete, az Orsolya-téren az Orsolya-szűzek csinos temploma és kolostora (utóbbi 1747. alapíttatott, de az épület 1860 körül készült), a Templom-utcában az evangelikusok egyszerü, de nagy temploma (1783-ból) magas toronnyal, továbbá az állami főreáliskola épülete és a zsinagóga. Ez utca a Széchenyi-térre nyilik, S. legszebb terére, melyen több díszes magánépületen kivül a díszes kaszinóépület (igen szép tánctermekkel, nagy könyvtárral), az ág. ev. liceium épülete és a Domonkosok temploma áll, mig ültetvényei közt 1897 máj. 23. leplezték le Széchenyi István gr. díszes szobrát (Mátray műve Izsó tervei szerint). A Széchenyi-térrel szomszédos Szinház-téren az 1841. épült, belsejében igen csinos szinház, a kat. népiskolák nagy épülete és a posta- és táviróigazgatóság épülete áll, a tér közepén Liszt Ferenc mellszobra (Tilgner Viktor műve). A Belvárost övező városrészek újabb eredetüek, utcáik szélesebbek s építkezésük modernebb jellegü, a külsőbb részek azonban, melyekben a gazdaközönség lakik, egyszerübb házakból áll. Nevezetesebb épületek itt a császári és kir. katonatisztek leánynevelő intézete (a Hosszusoron), a most épülő törvénykezési palota (a régi lovaskaszárnya helyén), a tornacsarnok (a parkká átalakított Papréten), a kat. népiskola és ev. árvaház (a Halász-utcában); több nevezetes templom is van ezen városrészben, ilyen a Bécsi-utcában a Szt.-János-templom (állítólag 1214. épült, de mai alakját 1484. nyerte), a Szentlélek-templom (épület 1221.) a hasonnevü utcában és mindenekfölött az emelkedett dombon épült Szt.-Mihály-plébániatemplom, hazánk egyik első rendü gót egyháza, mely a XIII. sz.-ban épült, a XV.-ben kibővíttetett és 1863-66. Storno Ferenc által stilszerüen restauráltatott; mellette van a XIII. századból való s 1884. renovált Szt.-Jakab-kápolna. (A kápolna metszetének és alaprajzának képét l. Építészet XVIII. melléklet.) Ezen városrész, mely a Belvárost széles öv gyanánt veszi körül, még a mult században S. külvárosa volt, melyet falak és árkok öveztek. Ma e városrészben összpontosul S. üzleti és forgalmi élete és a részben még fenmaradt külső városfalon és árkon kivül 4 kiterjedt külváros (Újteleki-, Bécsi-, Győri- és Fertő-külváros) terül el; ezek közül legszebben fejlődik az Újteleki-külváros, melynek központja a déli vasút pályaudvarához vezető nagyon díszes Kossuth-út, mely egész új városrész központjává lett; körülötte csoportosulnak az Irgalmas nővérek kolostora és csinos temploma, az új gyalogsági kaszárnya, a légszeszgyár, küljebb a nagy arányu lovaskaszárnya és még küljebb a tüzérkaszárnya. A déli vasút pályaudvara mellett van a város nagy kiterjedésü díszes kertje (Neuhof), odább DK. felé a külső Erzsébet-utca és a győr-S.-ebenfurti vasút pályaudvara körül keletkezik új városrész, melynek dísze a parkszerü Deák-tér (az említett vasút igazgatóságának épülő palotájával, az állami felsőbb leányiskola épületével és számos díszes magánházzal). A Győri-külvárosban van a városi ispotály és egy magánkórház, a ló- és szarvasmarhavásár és a vágóhíd, a lóversenytér; a Fertői-külvárosban a Kuruc-dombon a honvédkaszárnya (régebben szélmalom), a szegényház; a Bécsi-külvárosban a Lähne-féle nevelőintézet és gimnázium, tovább kifelé az uszodák és a vizvezetéki telep. A várostól délre a Löver nevü gyümölcsös kertekben és a Varis-hegy tövében kiterjedt nyaralótelep keletkezett.

S. ma nemcsak a Dunántúl, de egész hazánk legcsinosabb, legrendezettebb városai közé tartozik. A vármegye törvényhatóságának és a S.-i járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszék, járásbiróság, kir. közjegyzőség, pénzügyigazgatóság és pénzügyi biróság, kir. tanfelügyelőség, posta- és táviróigazgatóság, államépítészeti hivatal, ügyvédi kamara, kereskedelmi és iparkamara, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság, a 76. hadkiegészítő kerület, a 76. gyalogerzed, 11. vadászzászlóalj, 9. huszárezred és 18. honvéd gyalogezred, csendőrszárny- és szakaszparancsnokság székhelye. Van itt továbbá adóhivatal, fővámhivatal, sóhivatal, magyar kir. erdőgondnokság, pénzügyőrbiztosi állomás, állami állatorvos. Kulturális intézményekben S. igen gazdag; iskoláinak száma 39, ezek közt van az ág. evang. liceum (1557 óta, áll hittani intézetből, főgimnáziumból és tanítóképző intézetből; utóbbi gyakorló iskolával kapcsolatban (irodalmilag is nevezetes a Kis János [l. o.] által itt alapított magyar társaság), a bencések főgimnáziuma (alapíttották a jezsuiták 1636.), állami főreáliskola, kat. tanító- és tanítónőképző intézet, Lähne-féle nevelőintézet és 6 osztályu gimnázium, állami felsőbb leányiskola (internátussal), állami kereskedelmi akadémia, katonatisztek leányainak nevelőintézete, evang. és róm. kat. árvaház, 7 kisedóvó, 16 elemi iskola stb. S. Hazánk legműveltebb városai közé tartozik; a 6 éven felüli férfinépességnek csak 12,5, a női népességnek csak 14,6 %-a nem tud irni és olvasni, mely utóbbi oly csekély arány, minőt az ország semmiféle más városa nem tüntet fel. A közművelődés terjesztését számos kulturális egyesület is előmozdítja, dezek közül említendő az irodalmi és művészeti kör (mely a magyarosodás terjesztése körül szerzett érdemeket), a vármegyei régészeti társulat (muzeummal), a városi muzeum, a zeneegyesület, a dalárdák, a népkönyvtár, a gyermekkertek, továbbá a magyar szinpártoló egyesület, mely az előbb teljesen német szinháznak félig megmagyarosodását eredményezte stb. Itt jelenik meg a Sopron c. napilap (XXVII. évf.) és több német lap. Humanitárius inétzményei közül említendő a városi közkórház, a magánkórház. A városon kivül egy órányira van az u. n. Kőhíd-dülőn a nagy országos fegyintézet (épülete azelőtt cukorgyár volt) 800 fegyenccel.

Ipara és kereskedelme régi idők óta igen fejlett. Bor- és gabnakereskedése, marhavásárai nagyon élénkek,sertésvásárai azelőtt országos hirüek, újabban tetemesen csökkentek. Nevezetesebb iparvállalatai a Seltenhofer-féle régi jóhirü harangöntő és tűzoltószergyár, továbbá két cukorárugyár, malátagyár, sörgyár, borkősavgyár, 3 ecetgyár, több szappangyár, légszeszgyár, több nagy gőztéglagyár, a győr-S.-ebenfurti vasút gépjavító műhelye, két gazdasági gépgyár. Kereskedelmi tanintézetei az akadémián kivül az alsófoku kereskedelmi és ipariskola, női kereskedelmi tanfolyam és a kiváló hirü kézügyességi iskola. A hiteligények kielégítésére szolgál a S.-i takarékpénztár (1843 óta), az építő- és földhitelbank, az osztrák-magyar-bank fiókintézete, az ipari és kereskedelmi segélyszövetkezet és a takarék- és kölcsönegylet. S. a déli vasút és a győr-S.-ebenfurti vasút állomása; vasúti hálózata a folyó évben a pozsonyi és a fertőmelléki vonalak kiépítése által fog bővülni. Van posta- és táviróhivatala, városi telefonhálózata (bevonva az interurban telefonhálózatba), postatakarékpénztára.

Lakóinak száma gyorsan emelkedik; mig 1850. csak 16,726 lakosa volt, addig 1870. már 21,108 és 1891-ben 27,213, mihez még 2330 főnyi katonai népesség járul. A lakosok közt van jelenleg 8104 magyar (29,8%), 17,390 német (63,9 %), 171 tót, 804 horvát és 744 egyéb; a magyarság az utolsó évtizedben majdnem megkétszereződött s napról-napra erősbödik, amióta az elemi iskolákban is a magyar a tanítás nyelve. Hitfelekezet szerint van a lakosok közt 17,082 órm. kat., 8289 ág. evang., 234 helvét és 1571 izraelita. A lakosság fő foglalkozása a föld- és szőllőmívelés, állattenyésztés, kereskedelem és ipar. A házak száma 1811.

A város határának területe 133,5 km2; ezen nagy területnek fele erdőség. Hozzátartozik Brennberg (l. o.) kőszénbányatelep, melynek egymagában 1403 lakója van; a bánya a város tulajdona és részvénytársaság bérli. A város környéke egyrészt kies hegyvidék (l. Soproni hegység), másrészt termékeny róna. A város tulajdona a balfi (l. o.) kénes fürdő is.

Története. S. hazánk legrégibb városainak egyike. Alapítása a keltáknak köszönhető, kiktől a város Scarbantia nevét a rómaiak is távették. A város határa a paleolit kort kivéve minden idő maradványait mutatja fel; leggazdagabb és legnevezetesebb is a hallstatti idő, melyből bámulatos erődítések és urnatermetők maradtak fenn a város melletti Purgstall és Váris hegyen. A római hódítás elején oppidum volt, majd municipummá lett, melyet valószinüleg Antoninus Pius császár ruházott fel a duumvirátus jogával. Az ezen császár után bekövetkezett quád beruhanások Scarbantiát elpuszították, és romjaiból csak a III. sz. elején állhatott újból helyre. Nem bizonyos, hogy a népvándorláskor végképen elpusztult volna, sőt valószinü, hogy kelta «Scharban» neve «Suprun» alakban került a szláv nyelvbe. Német nevét, Oedenburgot először Német Lajos 845-iki oklevele említi «Oudinburch» és «Odinburch» alakokban, mely elnevezésre a római nagy épületek romjai szolgáltathattak alkalmat.

A honfoglaló magyarok itt kész várat lelhettek. Szabad királyi várossá állítólag Salamon király tette 1074-ben a neki teljesített szolgálatok jutalma fejében. Imre király 1199-iki oklevele mint «villa Supruniensis»-t és mint «Castrum Suprun»-t említi. IV. Béla 1240. itt tartózkodott, majd ismét 1243-ban, amikor a várost Harcos Frigyestől visszavívta; 1263. fiának Béla hercegnek kormányzására bizza S.-t és vidékét, 1269. pedig a Civitasnak nevezett S. polgárainak nagyobb darab földet adományoz a németek (teutonicos) ellen tett szolgálatokért. 1270. Péter várgróf árulása folytán a cseh Ottokár hatalmába került, ki később büntetésből, mivel a polgárok visszatértek IV. László király iránti hűségükre, a várost elpusztította, amiért is 1277. a városban tartózkodó király a várost minden jogában megerősíti és a polgárokat a S.-i várkapitány főhatósága alól fölmenti. Ezen szabadságlevelet megerősíti 1291-ben III. Endre és az 1311-iki tűzvész után Róbert Károly 1317.; majd 1331. a nádor törvénykezési joga alól menti fel a S.-i polgárokat.

Nagy Lajos 1364. és 1372., Zsigmond király ismételten tartózkodott S.-ban, melyet újból a várkapitány főhatósága alá rendelt, ki a polgárokat adókkal terhelte. Erzsébet királyné III. Frigyesnek adta zálogba a várost; ugyancsak ő vásárjoggal ruházza fel 1440. Mátyás király 1463. és 1464-iki aranybullájával megerősíti a város összes szabadalmait; 1482 dec. 28-tól 1483 febr.-ig itt tartózkodik, és Frigyes császárral megköti a S.-i békét; ugyanekkor királyi házát a váorsnak adományozza. II. Ulászló ismételten tartózkodott S.-ban; II. Lajos pedig 1523 dec. itt értekezett Ferdinánd osztrák herceggel. I. Ferdinánd ismételten tartózkodik S.-ban; 1553 ápr. 22-től máj. 19-ig itt tanácskozott az ország rendeivel a törökkel kötendő béke iránt. 1605 jun. 20-án Bocskay István egyik vezére ostromolta a várost, de a polgárok visszaverték a rohamot és Német-Keresztúrig üldözték az ostromlókat. Bethlen Gábor 1619 nov. 30-án vonult be a városba, hol a polgárok hódolatát fogadta. II. Ferdinánk 1622. itt koronáztatta meg nejét Eleonorát; az 1625-iki országgyülésen nádorrá Esterházy Miklós grófot választották, szept. 8. pedig III. Ferdinándot koronázták meg, ki itt 1637. katolikus gimnáziumot alapít, melyet a jezsuiták vezetésére bizott. I. Lipót uralkodása idején, 1676. iszonyu tűzvész pusztította a várost; az 1681-iki országgyülésen visszaállítják az alkotmányt; Esterházy Pált nádorrá választják és dec. 9. megkoronázzák Lipót nejét Eleonorát. 1683 jul. 12-én a város Thököly Imrének hódolt meg; Bécs fölmentése után Dampierre vonult be a városba; 1705 dec. 25-én II. Rákóczi Ferenc hada kemény ostrom alá fogta a várost. 1809. a franciák egy hadosztálya szállta meg. A Bach-korszak idején helytartósági osztály székhelye volt.

[ÁBRA] Sopron

[ÁBRA] Sopron város címere.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is