Sor
a verstanban a tulajdonképeni alapegység, mely a ritmusérzék
fejlődésével ütemszerü tagolódást nyert s amelyből később a nagyobb szerkezetek
(versszakok) alakultak; a sor a ritmikai szerkezetek közt olyanféle, mint a
nyelvben a mondat, s azért az olyan verselésekben, melyek a beszéd természetes
szakaszolásán épülnek fel, egy sor rendszerint egy mondat is és az új sor új
mondattal kezdődik. A verssort technikailag is rendszerint külön sorba irjuk. A
sor értelme különben ingadozik annyiban, hogy néha a ritmusi Periodust (l. o.)
értjük rajta, máskor csak a ritmusi rendet (kólont, l. o.); sőt a költők néha
egyes ütemeket is irnak külön sorba. - Sor a hadászatban, egyenes vonalban
egymás mellett álló katonák, a sarkok egyenes vonalt alkotnak; az emberek
féltenyérnyi térközre egymás mellett állanak, ez az arcvnal. Ennek végei jobb
és bal szárny nevet viselnek. A sor minden szárnyán egy-egy altiszt áll. - Sor
a matematikában, lásd Sorok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|