Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Sóskabokor... ----

Magyar Magyar Német Német
Sóskabokor... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Sóskabokor

sóskatövisk, sóskafa, sóskafatövis (növ. leánysom, Berberis L., borbolya), a róla nevezett család cserjéje, mintegy 50 faja (hazánkban 2) mind a két földségnek mérsékelt és forró vidékein nő, sok faját dísznek ültetik. Legismeretesebb s hazánk verőfényes dombjain is terem a B. vulgaris L. (fai sóska, ürömborbolya, sóskaborbolya). 1-2 1/2 m. magas. Tövise 3-5 águ, levele visszás tojásdad, pillásan fürészelt. Virágfürtje szép sárga, csüngő; bogyója hosszas, szép piros. A B. Baleana Borb. (B. emerginata Friv., nem Willd.) gyümölcsfürtje felálló. Eredetileg Európa délkeleti részén, hazánkban és Ázsiában honos, mint díszcserje most nagyon elterjedt; Észak-Amerikába is eljutott és több fajtája támadt. Ezeknek a gyümölcse különböző szinü, édes vagy magvatlan is. Gyökeréből, fájából meg a kérgéből való a berberin (l. o.), festenek vele (sárgafa); erre a célra a délamerikai B. flexuosa R. et. Pav. és más faj is használatos. Kemény, finom, sárga szinü fáját az esztergályos dolgozza fel, vagy az asztalos finom butort von be vele. Fogtisztogató is lesz belőle, levelét pedig salátának lehet megönteni. Bogyójában (ecetbogyó) sok a szabad almasav, ezért officinális; cukorral befőzik, sőt szirupot, fagylaltot, lekvárt is főznek belőle, cukorlepényt csinálnak vele, piros festék is készül belőle. Kisajtolt levében almasav, borkősav és citromsav van; citromsav pótolható vele. Magvában sok az olaj. Ennél a haszonnál azonban több a kár, amit a S. az embernek okoz. Mint sárga vagy piros pecsét él a levelén a gabonarozsdának (Aecidium Berberidis Pers.) egyik fejlődésszaka. Ezért a S.-t nem kell gabonához közel megtűrni (l. Rozsda és Gabonarozsda; a S. rozsdáját l. a Növénybetegségek mellékletén). A B. Darwini Hook. chilei és patagoniai kedvelt díszcserje. Itt a S. fajai a Colletiákkal vegyest, nehezen átjárható szúrós sűrüséget alkotnak a Cordillerák lejtőin. Törpe cserje, kurta águ; levele nyeletlen, apró bőrnemü, virága jókora nagy, sátorozó. Ajánlásra méltó, de télre jól be kell takarni; gyakrabban hidegházban ápolják.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is