Sóvár

(Soóvár), 1. Német-S., kisközség Sáros vármegye sirokai j.-ban, (1891) 371 német, tót és magyar lak. - 2. Tót-S., kisközség u. o., (1891) 1420 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A két község, valamint a velük összeépült Sóbánya (S., Salzburg), kisközség (948 tót és magyar lakossal) területén van hazánk egyetlen sófőzése, m. kir. főbányahivatallal, bányaszámvevőséggel, kincstári erdőhivatallal és erdőrendezőséggel. S.-on azelőtt nagy kiterjedésü sóbányák voltak. Már 1200. megvolt (castrum salis). 1285. IV. László a S.-i Soós-család ősének, Baksa Györgynek ajándékozta. Ez építé újra a ma már megint romokban heverő várat, mely 1537. Szapolyai János király hiveinek volt gyülekező helye, s ezért Ferdinánd király a sárosi kapitánnyal leromoltatta. Maga a város sótermelőjével együtt a kincstár tulajdonává lett s ma is az. V. ö. Gezell Sándor, A S.-i kősóbányakerület földtani viszonyai (M. kir. földtani intézet Évkönyve, VII. köt. 1885); Kosztka Vilmos, S. története (A magyar tört. társ. kirándulása Sáros vármegyébe, Budapest 1881). L. még Kamara-áztatás.

Forrás: Pallas Nagylexikon