1. Ágoston Gottlieb, a zinzendorfi testvérgyülekezet püspöke, szül. Klettenbergben 1704 jul. 15., megh. 1792 szept. 18. A jenai egyetemen jutott először (1727) érintkezésbe a herrnhutiakkal. 1732. a hallei egyetemen a teologiai fakultás segédtanára s a Francke-féle árvaház felügyelője lett, de szeparatisztikus hajlama miatt összeütközésbe jövén az egyetemi hatóságokkal, 1743-ban el kellett hagynia Hallét. Ekkor egészen Zinzendorfhoz és gyülekezetéhez fordult s először Angolországban, majd Kopenhágában, Georgiába s végre Pennsylvaniába ment, amely utóbbi helyen az indus missziót vezette. Innen Zinzendorf halála után, 1762. püspökéül hivta őt meg a herrnhuti gyülekezet, amely állásában azonban egyáltalában nem tudott kifejteni olyan erélyt és bátorságot, aminőt előde zinzendorf tanusított. Művei: Idea fidei fratrum (1779), mely a herrnhutiak dogmatikáját foglalja magában; Nachricht von dem Zustande und der Versfassung der avang. Brüderunität (1754); Leben des Grafen Zinzendorf (1772-75). V. ö. Ledderhose, Das Leben A. G. S."s (Heidelberga 1846).

2. S. Ciriák, német protestáns teologus és hisztorikus, szül. Nordhausenben 1528 jun. 17., megh. Strassburgban 1604 febr. 10. Előbb Eislebenben, majd Mansfeldben prédikátoroskodott, ahol fődékán lett. Flacius hive lévén, 1575. menekülnie kellett s aztán Strassburgban élt. Van egy Adelsspiegel című műve (Schmalkalden 1591) és megirta több város krónikáját.

3. S. Gusztáv, német festő, szül. Hamburgan. 1828 febr. 1., megh. Berlinben 1891 nov. 19. A hanaui ipariskolában tanult rajzolni, 1849. Antwerpenbe ment, 1851-57. Párisban élt és egy ideig Couture vezetése alatt dolgozott, azután egy évet Olaszországban töltött, honnan 1858. hazatérve, utóbb a berlini akadémia tanára lett. Művészetének fejlődésére különösen a régi német mesterek, első sorban Dürer és Holbein gyakoroltak befolyást. A német reformáció történetéből, Luther életéből vett egyszerü, a régi mesterek modorát utánzó ábrázolásai igen nagy népszerüségre tettek szert. Legkiválóbb művei: Luther mint György lovag; Luther a bibliát fordítja (1870, berlini nemzeti képtár); Luther és Melanchton; Luther családja körében (lipcsei városi muzeum); Luther bevonulása Wormsba; A halál vonulása (1876, berlini nemzeti képtár, leghiresebb, legünnepeltebb műve) stb. A hallei egyetem lépcsőházát a négy kart jelképező falfestményekkel díszítette.

4. S. Wolfhart, német költő, S. Ciriák (l. o.) fia, szül. Mansfeldben 1570 körül, megh. 1637 táján. Tübingában magiszter fokot nyert el; aztán pap volt Buchenbachban. A strassburgi akadémiai szinházban előadott latin és görög drámák közül a latinul nem tudók számára német fordításokat készített, népies toldalékokkal bővítvén őket. Különben maga is irt népies tárgyu drámákat és játékokat: Glückwechsel (1613); Mammons Sold (1614); Ganskönig (Strassburg 1607) címü állatkölteményében a kat. istenitiszteletet perszifiálja. Neki tulajdonítják az Eselkönig c. (Ballenstedt, évszám nélkül) szatirikus prózai regényt is. S. válogatott költeményeit Martin adta ki (Strassburg 1887).