Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Spanyol nye... ----

Magyar Magyar Német Német
Spanyol nye... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Spanyol nyelv

A román nyelvek egyike s mint román testvérnyelvei, a S. is a latinból származik, de a századok folyamán számos elemet vett fel magában ama népek nyelvéből, amelyek a Pirenei-félszigeten uralkodtak. Spanyolország őslakói: északon a kantabriaiak, délen az iberek, korán kelta törzsekkel vegyültek s innen eredt a keliber elnevezés. Ez őslakosok nemzeti vonásait és nyelvét a római és germán hódítások s bevándorlások majd teljesen elenyésztették s csak a Pireneusokban őrizte meg néhány kantabriai törzs szokásait és nyelvét az idegen elemektől. A régi spanyol népnyelvnek ezen a bászk tartományokban máig is beszélt maradványai a bászk nyelvet teszik (l. Bászk nyelv). Spanyolország egyéb részeiben, ugy mint a többi romanizált országban, népnyelv keletkezett a lingua latina rustica-ból, a római népnyelvből, amely a római uralommal együtt a Pirenei-félszigetre is eljutott. Az uralkodásban a rómaiakra következő nyugati gótok szintén elfogadták a nemzeti népnyelvet s csak néhány germán elemet vegyítettek bele. Ez a latin elemekből kialakult, germán szókkal gazdagított spanyol népnyelv új szókincset nyer az araboktól, akikkel a spanyol gótok majd 800 évig harcoltak az ország birtokáért. Ez arab elemek némileg a kiejtésre is módosítólag hatottak, a nélkül azonban, hogy a nyelv szerves etimologiai szerkezetét lényegesen megváltoztatták volna. A S. legrégibb nyomaira Isidoru Origeneseiben bukkantak; de a legrégibb nyelvemlékek a XII. sz. második feléből valók. A spanyol nyelvjárások közt legkorábban a kasztiliai fejlődött irodalmi nyelvvé, és mivel a kasztiliaiak tették a nemzet zömét és az ő irodalmuk lett a legnépszerübb, nyelvjárásuk is uralkodóvá s később a kizárólagos irodalmi nyelvvé, a tulajdonképeni S.-vé vált. Ugyanigy történt ez Franciaországban, ahol az île-de-francei nyelvjárás, és Olaszországban, ahol a toscanai nyelvjárás szorította ki a többieket. A S.-et jelenleg Spanyolországon és a hozzá tartozó szigeteken kivül Dél-Amerika hajdani spanyol tartományaiban, Közép-Amerikában és Mexikóban, valamint a spanyol gyarmatokban (Cuba, Manila, Puerto-Rico stb.) összesen körülbelül 35 millió beszéli. A S. ábécéje a latin. Az S. hangjai közül a c-t e és i előtt, valamint a z-t mindig ugy ejtik ki, mint az angol lágy th-t, vagy az új-görög d-t, a g hang e és i előtt, valamint a j hang mindig ch-nak ejtendő (mint a német Spracheban), a ch cs-nek, az ll ly-nek, az n ny-nek ejtendő. De az egyes spanyol tartományokban járatos kiejtések között számos eltérés van. Legtisztábban beszélnek spanyolul Kasztiliában, dél felé (Andaluzia) a nyelv nagyon ellágyul. A S.-nek a latin nyelvhez való viszonyát jellemzi az, hogy a latin aspiráták a spanyolban még erősebben aspiráltatnak; igy p. a latin f-ből h lesz (lat. formica, spanyolul hormica), a lágy l helyét j foglalja el (lat. filius, spany. hijo), pl-ből ll (ly) lesz (lat. planus, spany. llano), ct-ből ch (cs) lesz (lat. dictus, spany. dicho). Az új (1815) ortográfia szerint az x elvesztette torokhangját és azóta a j lett a S. fő torokhangja. Azért irnak Don Quixote Mexico helyett Don Quijotet, Mejicót stb. A hangsúlyozás alapelve ez: Minden mássalhangzón v. y-n végződő szónak a hangsúlya az utolsó szótagon van (p. ciudad, a. m. város, ejtsd: thiudád). A magánhangzóra végződő (ia, ie, io, cua, cue, cuo, gua, güe, guo egy szótagnak számít) szavaknak a hangsúlya az utolsóelőtti szótagon van (p. Granáda), de azért számos kivétel van, főként az igeragozásban. A S. helyesirását az akadémia 1815. gondosan átvizsgálta és megállapította Tratadójában (új kiad. Madrid 1876). - Magyar nyelven irott spanyol nyelvtanunk ez ideig nem lévén, csak idegen nyelvü munkákra utalhatunk. Úttörő mű e téren a spanyol akadémiától első ízben 1771. kiadott bő grammatika volt. Az ó-spanyol nyelvvel foglalkozik Magica Péter Gramatica del Castellano antiguo (1. rész: Fonétika, Berlin 1891) c. művel; nagyon jó bevezető a S. tanulásába Monacis és D"Ovidio Manualetti d"introduzione agli studj neolatini címü munkája (Nápoly 1879) első füzete. Történeti spanyol nyelvtant irtak Diez, Grammatik der romanischen Sprachen c. jelen művében (5. kiad. Bonn 1882) és Förster Pál, Spanische Sprachlehre-jében (Berlin 1880). A társalgási nyelvtanok közül megemlítjük Franceson (4. kiad. Berlin 1885), Fuchs (u. o. 1837), Wiggers (Lipcse 1860, új kiad. 1884), Schilling (u. o. 1885), Fesenmair (München 1879 s más ízben) stb. nyelvtanait. Magántanulóknak alkalmas Avalos és Booch-Árkossy Spanische Sprachlehre-ja (2. kiad. Bécs 1890). Jó nyelvtan a Pascual Hernandezé is, Cours complet de grammaire espagnole (Páris 1887). Minden tekintetben kitünő tájékoztató a S.-ről a Gröber Grundriss der romanischen Philologie-jában megjelent cikk. A legjobb spanyol szótárak: a spanyol akadémia nagy szótára (Madrid 1726-39, 6 köt., 12. kiad. Salvától, Páris 1885); Cuerva, Diccionario y de construcción y regimen de la lengua castellana-ja (madrid 1887). A francia-spanyol szótárak közt jó kézi szótár a Nunez de Taboadáé (Páris); a németek közt a Scheckendorfé (folytatta Winterling, Hamburg és Nürnberg 1823-31, 3 köt.), a Francesoné (12. kiad. Lipcse 1885), a Kotzenbergé (Brema 1875), a Booch-Árkossyé (6. kiad. Lipcse 1867, 2 köt.), a Tolhausené (u. o. 1886) stb. Etimologiai szótárakat irtak: Covarrubias (Madrid 1674), Cabrera (u. o. 1837), Monlau (2. kiad. u. o. 1882), Barcia R. (u. o. 1883, 5 köt.), Equilaz L. (Granada 1880) és Diez Etymologisches Wörterbuch der romanischen Sprachen c. művében (4. kiad. Bonn 1878). V. ö. Gröber Grundriss-ában az említett cikkhez csatolt S.-ről szóló irodalmat.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is