Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Spanyol örökösödési háboru(1701-14), a spanyol trónörökösödés kérdése miatt keletkezett nagy európai háboru a XVIII. sz. első tizedében, melynek a Rákóczi-féle szabadságharc hazánkban egyik részét alkotta. A XVII. sz. utolsó évtizedeiben Spanyolországban II. Károly uralkodott, a Habsburgok spanyol ágának utolsó férfitagja s az európai udvarok már II. Károly életében élénk tárgyalásokat folytattak Spanyolország felosztása iránt, amely ország minden tekintetben szánandó, tehetetlen állapotban volt. A II. Károly halálával megüresedő trónra több fejedelem tartott igényt. Első sorban XIV. Lajos francia király, kinek neje Anna, IV. Fülöp legidősebb leánya és II. Károly nővére volt. XIV. Lajos nem maga, hanem unokája Anjou Fülöp számára követelte a spanyol koronát. Továbbá I. Lipót német császár és magyar király, IV. Fülöp ifjabb leányának Mária Teréziának férje, ki azonban szintén nem magának, hanem második fiának Károly főhercegnek igyekezett a koronát megszerezni. Harmadszor igényt tartott a spanyol örökségre József Ferdinánd bajor herceg, kinek anyja Mária Antonia, I. Lipót és Mária Terézia leánya volt. Ezek az örökösök titokban alkudozásokat is folytattak egymás közt, miközben különösen két célt tartottak szem előtt: tekintetbe vették ugyan a rokonságot, de másrészt nem tartották az európai egyensúly szempontjából megengedhetőnek, hogy egy örökös örökölje az egész spanyol monárkiát annak melléktartományaival és gyarmataival együtt. III. Vilmos angol király, ki az európai egyensúly veszedelmét látta abban, ha a már is annyira hatalmas Habsburgok vagy Bourbonok nyernék el az egész spanyol örökséget, Hollandiával egyetértve, a bajor herceg igényeit pártolta. II. Károly is végrendeletében a bajor herceget jelölte ki örökösének, de József Ferdinánd még II. Károly előtt halt meg. Erre XIV. Lajos és III. Vilmos kötöttek szerződést (1700 márc. 2.), hogy t. i. II. Károly halála után Károly osztrák főherceg örökölje a spanyol koronát, Anjou Fülöp pedig kapja Nápoly-Sziciliát, Guipuzcoát és Milanót. Mivel azonban I. Lipót ezt az osztozkodási tervet nem helyeselte, XIV. Lajos király is (Harcourt követe által) elvégre a többi hatalom háta mögött arra birták II. Károlyt, hogy ez újabb végrendeletet tett, melyben a spanyol monárkia oszthatatlanságát proklamálta és összes országai örököséül Anjou Fülöpöt jelölte ki, azon reményben, hogy a hatalmas francia király képes lesz a monárkia egységét megvédelmezni. II. Károly 1700 nov. 1. meghalt s a spanyolok meghódolták V. Fülöpnek, ki Lajos helyeslése mellett és az elhalt király végrendelete értelmében az egész örökséget birtokába vette. Azonban I. Lipót és III. Vilmos felháborodva XIV. Lajos hamis eljárásán, tiltakoztak a végrendelet ellen, s midőn XIV. Lajos az angol és hollandiai érdekeket tekintetbe venni vonakodott, Anglia és Hollandia (Heinsius) Lipóttal szövetségre léptek, hogy a spanyol örökséget a Bourbonok kezéből kiragadják és a régibb szerződések értelmében felosszák. E szövetséghez később a német birodalom és Portugália is csatlakoztak. De XIV. Lajosnak is akadtak szövetségesei, ilyenek a szavójai herceg, a bajor (Miksa Manó) és kölni választó-fejedelem és (1703 óta) Rákóczi Ferenc, ki francia támogatás mellett Magyarországban kitűzte a felkelés zászlóját. A háborut 1701. Eugén szavójai herceg, Lipót hadvezére kezdte meg Felső-Olaszországban. Jul. 9-én Carpinál, szept. 1. Chiarinál győzött a franciák fölött, Pálffy és huszárjai pedig Legnagónál szalasztották meg azokat; 1702 febr. 1. Eugén a cremonai ütközetben magát a francia fővezért, Villeroit is fogságba ejtette. E győzelmek következtében a szavójai herceg a császárhoz pártolt át, de az új francia fővezér, Vendôme, Eugén előnyomulását feltartóztatta. 1702. az Alsó-Rajnánál az angolok is megjelentek Marlborough herceg vezérlete alatt, ki a Maas melletti erődöket és Kölnt foglalta el, mig ugyanakkor a Közép-Rajnánál Lajos badeni herceg Landaut szállotta meg. 1703. Villars francia tábornok a bajorokkal egyesülve Landaut és Breisachot visszafoglalta s az osztrák örökös tartományokat fenyegette, mig ugyanakkor keleten, Magyarországon Rákóczi diadalmasan foglalta el az egész felvidéket és majdnem Bécsig nyomult. A Tirol elfoglalására tervezett kettős (francia-bajor) támadás azonban dugába dőlt. A fenyegetett örökös tartományok védelmére Eugén s Marlborough 1704. végre egyesítették haderejüket és az egyesült francia-bajor hadsereget előbb Donauworthnél (jul. 2.), majd Höchstätt és Blenheim mellett (1704 aug. 13.) döntőleg megverték. Maga a francia fővezér Tallard is fogságba esett s egész Bajorország a győzők kezébe került. I. Lipót 1705 máj. 5. meghalt, de utóda I. József erélyesen folytatta a háborut. A háboru szintere most Belgium és Olaszország lett. 1706 máj. 23. Marlborough herceg Ramilliesnél vívott ki fényes győzelmet, melynek eredményeképen Belgium nagy részét Brüsszellel együtt kiragadta a franciák kezéből. A következő évben (1707) Eugén herceg a szavójai herceggel és a Dessaui Lipót alatt érkező poroszokkal egyesülve, a franciákat Torino falai alatt döntőleg megverte (szept. 7.), mire a franciák Olaszországból is kiszorultak. E győzelem felbátorította a szövetségeseket, hogy a harcot magában Spanyolországban is erélyesebben folytassák; Károly főherceg már 1704. kikötött Barcelonánál s ugyanakkor az angolok Gibraltart elfoglalták. 1705. Valencia, Katalonia és Aragonia Károlyhoz csatlakoztak s 1706. a szövetséges angol-portugál hadsereg Madridot is megszállotta. Mindazonáltal a franciák Spanyolországban erősebbek maradtak. Berwick marsal az angolok és portugálok fölött almanzánál (1707 ápr. 25.) kivívott diadalával Spanyolország legnagyobb részét V. Fülöpnek visszaszerezte. Az olaszországi és belgiumi vereségek arra birták XIV. Lajost, hogy 1707. a szövetségeseknek békét ajánljon. Kész volt unokája nevében Spanyolországról lemondani és a csak az olasz tartományokat követelte Fülöp számára. Azonban a szövetségesek a kedvező alkalmat Franciaország túlhatalmának megtörésére akarván felhasználni, az egész spanyol örökséget követelték Károly főherceg számára s tovább folytatták a háborut. 1708. Eugén és Marlborough Oudenardnál újra győztek, ez ízben Vendôme fölött, s Brabonat és Flandria nagy részét elfoglalták. XIV. Lajos erre ismét békét ajánlott, de a szövetségesek követelései a győzelemmel együtt fokozódtak, s most már azt is követelték, hogy unokáját ő maga űzze ki Spanyolországból. A büszkeségében megsértett francia király ismét fegyverhez nyult, de hadai a malplaqueti ütközetben (1709 szept. 11.) ismét vereséget szenvedtek és Franciaországot e háboru veszteségei iszonyuan kimerítették. Spanyolországban is a szövetségeseknek kedvezett a szerencse, Stahremberg tábornok az almenarai és zaragozai győzelmek után Károly főherceget Madridba vezette (szept. 28.) Olaszországot Daun ragadta ki a franciák kezéből, Magyarországon is lehanyatlott Rákóczi Ferenc szerencséje. XIV. Lajos ügye teljesen veszve látszott. E nagy szorultságból a francia királyt több váratlan esemény mentette ki. Mindenekelőtt Spanyolországban ismét a franciák felé fordult a szerencse, Vendôme herceg Villa Viciosa táján döntő győzelmet aratott (1710 dec. 10-én) Stahremberg fölött. Fontosabb volt, hogy Angliában a whig-minisztérium megbukott s az új tory-minisztérium (Bolingbroke) békét óhajtott, annyival inkább, mert 1700 ápr. 17. I. József császár meghalt, s mivel figyermeke nem volt, a Habsburg-ház összes koronái öccsére Károlyra, a spanyol trónjelöltre szállottak. Hogy Károly kapja meg a német császári koronát, Ausztriát, Magyarországot és még azonfelül a spanyol örökséget, ez nagyon is megingatta volna az európai egyensúlyt. Az angol kormány tehát titokban megegyezett XIV. Lajossal s Károly minden tiltakozása dacára 1712 jan. 29-én megkezdték a béketárgyalásokat Utrechtben, s miután V. Fülöp a maga és utódai nevében igényeiről a francia trónra ünnepélyesen lemondott, amit XIV. Lajos is megerősített, 1713 ápr. 11-én az utrechti békét aláirták. Ennek feltételei szerint V. Fülöp megtartotta Spanyolországot a gyarmatokkal, de kiköttetett, hogy a francia és spanyol korona egy főn nem egyesülhetnek; Franciaország elismeri az angol trónörökösödés rendjét s átengedi Angliának Új Foundlandot és Új-Skóciát, Spanyolország pedig Gibraltart és Minorcát engedi át Angliának. Poroszország kapta Geldern egy részét és neufchacircumfelxtelt, Szavója Sziciliát, Hollandia az u. n. barriere-erődítést. Károly császár még egyideig folytatta a háborut, de midőn Villars tábornok Denain mellett Eugén herceg fölött győzelmet aratott s már Badent pusztította, ő is kibékült a franciákkal Rastattban (1714 márc. 7.) A német birodalommal a békét a rastatti béke alapján Badenben (Aargau) irták alá (1714 szept. 7.) E szerint Károly megtartotta a megszállva tartott Belgiumot, Nápolyt, Milanót, Mantovát és Szárdiniát. Franciaország kapta a német birodalomtól Landaut. A földönfutó bajor és kölni választó-fejedelmek visszatérhettek és elvesztett országaikat visszanyerték. A nagy és vérengző háboru az európai egyensúly dogmájának érvényre jutásával ért véget, ugy amint ezt III. Vilmos elejétől kezdve sürgette. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|