Spárga

(nyúlárnyék, Asparagus Tourn.), az ugyanazon nevü család tagja vagy 100 fajjal (hazánkban 4), melyek közt az északi melegebb mérsékelt égövben vad és meghúsosodó szárhajtásáért termesztett közönséges S. (A. officinalis L.) a legnevezetesebb. Ez tőkéjéből köpcös, húsos, fehéres-pirosas, leves szárat hajt, melyen húsos pikkelylevelek csavarodó sorban fakadnak. E szárhajtás a felszinre jutva 0,6-1,5 m. magas, sima és elágazó kóróvá ágazik szét. Tűlevélforma meddő virágnyelek vannak rajta. Apró virága pároséltü, illetve kétlaku; bogyója vörös. Folyók partján vagy árnyékos, nyirkos helyen vadon nő; de termeléssel több fajtája keletkezett. Laza, könnyü és vizet nem tartó földet követel, amiért a vizenyős helyeken fenékcsöveket kell rakni. A földet ősszel 1,9 m. szélesen egy ásónyira kiemelik, 0,6 vagy 0,9 m. távolságban rudacskákat dugdosnak bele és ide a kiásott hely kerületének magasságáig oly földet halmoznak föl, melynek kétharmada szarvasmarha-, vagy vegyes trágya. Ezekre rakják a S. kétévi növényét és reá 3 cm. vastagon tiszta vagy pedig trágyaföldet és csak a növény szabadon hagyott hegyére hintenek tiszta földet. Zöld hajtását ősszel 16 cm.-re lenyesik, az ágyát fellazítják és 8-10 cm. ó-trágyával födik be. Következő tavasszal a halmot a durva hajtások eltávolítása után 9 cm.-nyire ismét földdel takarják be; a harmadik évben pedig annyival, hogy az fölötte 16 cm.-es legyen. Ekkor már szedni lehet, azonban csak május végéig. Ezután a fészekből 25 éven át szedhetik a hajtását, de a földjét minden tavasszal lazítsuk meg, hintsük meg hamuval vagy kálival, nyáron locsolgassuk trágyalével és ősszel trágyázzuk meg. Egy faját (A. horridus L.), a tüskés S.-t díszül tenyésztik, a fiumei A. acutifoliusból L. pedig kerítés lesz.

Forrás: Pallas Nagylexikon