Spartacus
thrák születésü római katona, majd utonálló, s utoljára
(mikor e miatt börtönbe került) gladiátor. Felhasználva a rabszolgák és
gladiátorok közt létező forrongást, Kr. e. 73-ban 80 társával megszökött a
capuai gladiátor-kaszárnyából és a Vezuv tájára vonult, ahol csak ugy
özönlöttek hozzá a lázadó rabszolgák. Két társával, a kelte Crixusszal és
Oenomusszal oly hamarosan begyakorolták a gyülevész csapatot, hogy az ellenük
küldött rendes katonaságot leverték és 70,000 főre szaporodva, csakhamar egész
Alsó-Itáliának uraivá lettek. Róma reszketett, 72-ben mindkét konzul (Gellius
Poplicola és Lentulus Clodianus) jelentékeny haderővel síkra szállott S. ellen.
De csak a s.-tól különvált Crixuson arattak a Garganus hegynél olcsó győzelmet,
S. maga mind a két konzult leverte, kezébe kerítette Felső-Itáliát, Mutinánál
még egyszer győzött és 120,000 főnyi sereggel Róma ellen indult. De helyett,
hogy döntő csapásra készült volna, habozott. Ezt felhasználta Crassus (l. o.),
előbb visszaszorította, majd Sziciliára támasztott visszavonuló útjától elvágta
és 71-ben seregének javát megsemisítette. S. még egyszer összeszedte magát, de
ereje meg volt törve és Apuliába vonultában vitéz küzdelem után csapatainak
legjavával elvérzett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|