Specifikáció

(lat.) a. m. részletes felsorolás, jogi műnyelvek átalakítás; tulajdonszerzési mód. Aki valamely anyagot új ingó dologgá feldolgoz vagy átalakít (p. idegen szövetből ruhát készít), az új dolognak tulajdonjogát megszerzi. Új dolog akkor is keletkezik, ha az anyag felületére szorítkozó feldolgozás oly értéket teremt, mely az anyagnak értékét meghaladja; p. valaki idegen vásznon képet fest. A S.-nak a római jogon alapuló ezen fogalommeghatározásánál a súly azon fekszik, hogy az átalakítás új dolgot hozott létre, hogy az átalakítás folytán a dolog fogalma változott. Ezzel szemben mások nem ezt, hanem a régi és az új dolog közti értékviszonyt tekintik irányadónak. Az átalakító csak akkor lesz tulajdonossá, ha az átalakításra fordított munka folytán - kapcsolatban az ahhoz esetleg felhasznált saját anyaggal együtt - az új dolog oly értéket nyer, mely mellett az idegen anyagnak értéke háttérbe szorul. És ez a helyesebb szempont. Mert valamint kétségtelen, hogy a talán ezreket érő kép a festőé lesz s nem a vászon tulajdonosáé, épp ugy alig szenvedhet kétséget, hogy p. a molnár nem válhatik az őrlés végett neki átadott gabona, vagy a szabó a ruhává feldolgozott drága szövet tulajdonosává, midőn az őrlési díj, vagy a munkabér az egész értéknek csak elenyészőleg csekély részét képviseli. A tulajdonossá vált átalakító az anyag tulajdonosának kártérítéssel tartozik. A kártérítés mérve szempontjából a jó- vagy rosszhiszem irányadó. Az uralkodó nézet szerint a jóhiszemü átalakító csak gazdagodása erejéig, a rosszhiszemü ellenben teljes kártérítéssel tartozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon