Sphinx

(gör., a. m. fotogató), mitologiai szörnyeteg, mely Görögországban és Egyiptomban egyaránt fordul elő. A görög S. egy szárnyas oroszlántörzs, melyhez felül szép szűzies női fej és kebel csatlakozik, de mely egyes emlékeken kigyófarkban végződik. A legnagyobb mitikus jelentőségre az Oidipus (l. o.) mondájában emelkedett a S., még pedig Téba város környékén lokalizálva, ami nyilván az ott dühöngött pestis megszemélyesítése. Oidipus ezen S.-e Hesiodos szerint Orthros és Chimaira egyesüléséből támadt, s Etiopiából jött. Az egyiptomi S. szárny nélkül való oroszlántest, melyen a jellemzetes fejkendőbe burkolt férfifej van. Óriási méretekben faragták ki a S.-et kőből, s aztán kettős sorokban a templomok és paloták elé állították (a gizehi S.-et l. az Építészet II. mellékletének 7-ik báráján). A modern művészet a S.-nek görög alakját fogadta el és nem ritkán alkalmazza, különösen nagyobb épületek homlokzatának és feljáratának díszítésére, p. a budapesti operaházon.

Az irodalomban Le comte de l"Isle hatása alatt Heine irt allegorikus költeményt a S.-ről, mint a szerelem veszélyeinek a megszemélyesítőjéről. A férfit csókoló s ölelés közben karmaival testét marcangoló S. tárgya néhány legújabb francia szoborműnek a Stuck festményének a magyar nemzeti muzeum képtárában.

Forrás: Pallas Nagylexikon